A túrasízés nem népszerű sportág hazánkban, ami vélhetően szerény természeti adottságainknak tulajdonítható. Merőben különbözik az alpesi sízéstől, amelyhez – országhatárainkon belül – az épített pályák egyébként is csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Talán a sífutáshoz hasonlítható leginkább, igaz, utóbbit többnyire sík terepen, olykor jelölt nyomvonalon lehet űzni, de Magyarországon ez sem annyira népszerű, mint az egyszerű lesiklás vagy a snowboardozás.
„A túrasí nem összekeverendő a sítúrával – kezdte Győrffy Ákos túrasíző. – Utóbbinál elutazunk a kiszemelt síközpontba, majd sítalpon felkeresünk több síterepet, sípályát. A túrasí szépsége, hogy felmászunk a hegyre, majd – általában nem kijelölt sípályán – megsíeljük. Vagyis fokozott felkészülést és elővigyázatosságot igényel. Minden túra előtt érdemes tájékozódni a terep hóhelyzetéről, mert szélsőséges esetben – felelőtlenségből vagy sem – lavinát is elindíthatunk, s ha nem mi, akkor a völgyben lévő település lakói kerülhetnek veszélybe.”
A túrasí lényegében két sport ötvözete, kapcsolódási pont a síléc, amely szélesebb, ugyanakkor könnyebb az alpesi léceknél, illetve speciális a kötése is, amely az emelkedő meredekségéhez igazítva több fokban állítható és rögzíthető.
Mint a hagyományos túrázásnál, ennél a változatnál is fontos kiegészítő lehet a hátizsák, amely több funkciót is betölthet, emelkedőn ugyanis a síkabátot és a bukósisakot is beletehetjük, lesiklásnál pedig a fóka kerül a mélyére.
Megjelent a Síelés magazin!
Már kapható az újságárusoknál a hatodik Síelés magazinunk, amelyben 84 oldalon írunk az idei síszezonról és sok minden másról.
A túrasí tehát többnyire kijelölt sípályán kívül, az érintetlen természetben nyújt élvezetet.
Természetesen a nagyobb sípályákon, biztonságos keretek között is van lehetőség túrasízésre, sőt hazánk legnagyobb, francia érdekeltségű sportáruházláncánál két kategóriában jelölték meg a speciális léceket. Az RT-jelölésűek (Resort Ski Touring) átmenetet képeznek a túrasí és a pályasí között, olyan felhasználóknak alakították ki, akik egyelőre a kezelt sípálya biztonságában maradnának, de már függetleníteni akarják magukat a felvonózástól, ezért a síléc és a kötés kialakítása biztosítja, hogy a síelő hegynek felfelé saját erőből jusson előre, ugyanakkor megtartja a lesiklás élvezetét is. Az MT-jelölésűek (Mountain Touring) profiknak ajánlatosak, azaz kezeletlen, mély hóval borított terepen is lehetővé teszik, hogy használói önerőből jussanak előre.
„Tulajdonképpen alpesi lécekkel is lehet túrázni, de nincs rajtuk lépésfunkció, vagyis a síbakancs a kötésnél rögzítve van – folytatta Győrffy Ákos. – A túraléceknél a kötés elengedi a bokát, segítve ezzel a gyaloglást. A mély hóban használt túraléc a megszokottnál szélesebb, ellenben célszerű a testmagasságnál lényegesen hosszabbat választani.”
Fontos lehet a léc tömege is, mert profiknak vagy versenyzőknek az egy kilogrammos léc az ideális, de általánosságban a másfél-két kilós lécek is megteszik. Mérlegelés kérdése továbbá, hogy mit tartunk előbbre valónak, mert ha a gyors felmenetel a cél, akkor az egykilós léc a megfelelő, ellenben az előbb részletezett technikai részletek miatt nehezebbé válik a lesiklás.
Aki nem kezelt pályán választja a túrasízést, mindenképpen veszélyes területen sportol, emellett rendkívül nagy fizikai megterheléssel számolhat.
Érdemes még a költségeket is megemlíteni. Magyarországon a speciális kötéssel és fókával együtt hozzávetőlegesen 150 000 és 250 000 forint közötti áron lehet jó minőségű léchez jutni.
Fotók: shutterstock
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!