Az érintetlen helyek varázsa miatt a túrasízés népszerűbb is lehetne

A túrasízés nem népszerű sportág hazánkban, ami vélhetően szerény természeti adottságainknak tulajdonítható. Merőben különbözik az alpesi sízéstől, amelyhez – országhatárainkon belül – az épített pályák egyébként is csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Talán a sífutáshoz hasonlítható leginkább, igaz, utóbbit többnyire sík terepen, olykor jelölt nyomvonalon lehet űzni, de Magyarországon ez sem annyira népszerű, mint az egyszerű lesiklás vagy a snowboardozás.

„A túrasí nem összekeverendő a sítúrával – kezdte Győrffy Ákos túrasíző. – Utóbbinál elutazunk a kiszemelt síközpontba, majd sítalpon felkeresünk több síterepet, sípályát. A túrasí szépsége, hogy felmászunk a hegyre, majd – általában nem kijelölt sípályán – megsíeljük. Vagyis fokozott felkészülést és elővigyázatosságot igényel. Minden túra előtt érdemes tájékozódni a terep hóhelyzetéről, mert szélsőséges esetben – felelőtlenségből vagy sem – lavinát is elindíthatunk, s ha nem mi, akkor a völgyben lévő település lakói kerülhetnek veszélybe.”

A túrasí lényegében két sport ötvözete, kapcsolódási pont a síléc, amely szélesebb, ugyanakkor könnyebb az alpesi léceknél, illetve speciális a kötése is, amely az emelkedő meredekségéhez igazítva több fokban állítható és rögzíthető.

Fontos tartozék a síléc talpára erősített tapadószalag, az úgynevezett fóka, amely korábban valódi fókaszőrből készült. Ez a manapság szintetikus anyagból készült tapadószalag hegymenetben megakadályozza a visszacsúszást, a magaslat megmászását követően azonban lekerül a lécekről, és lehet siklani. Lényeges különbség az alpesi sízéshez képest a síbakancs kialakítása, a túrasínél használt cipő szára egy kapcsoló segítségével állítható, és hegymenetben lehetővé teszi a láb szabadabb mozgását, a gyaloglást. Lesiklásnál a kapcsoló átállításával rögzíthető a síbakancs szára, és megfelelő tartást biztosít a léc kötésében.

 

 

Mint a hagyományos túrázásnál, ennél a változatnál is fontos kiegészítő lehet a hátizsák, amely több funkciót is betölthet, emelkedőn ugyanis a síkabátot és a bukósisakot is beletehetjük, lesiklásnál pedig a fóka kerül a mélyére.

„Nevezhetjük extrém sportnak, de csak abban az esetben, ha megfelelő mennyiségű adrenalin szabadul fel a szervezetben. Szép autók az oldtimerek, de ralizni nem lehet velük. Számomra inkább boldogság, ha a Berni-Alpokban vagy az Alacsony-Tátrában túrázhatok, és érintetlen helyeken síelhetek. A síelést édesapámtól tanultam, ő pedig a nagyapámtól, szóval családi vonás a sí szeretete. Talán gyermekkoromban is szerencsés helyzetben voltam, mert rendre a külföldi sípályákat kerestük fel, és felnőttkoromban is hasonló helyeket néztem ki. Tavaly kipróbáltam a túrasízést Magyarországon, de nem ugyanaz az élmény. Persze, itthon is találni megfelelő terepeket, de minek homokozik az udvaron, aki megteheti, hogy elutazzon a sivatagba.”

A túrasí tehát többnyire kijelölt sípályán kívül, az érintetlen természetben nyújt élvezetet.

Természetesen a nagyobb sípályákon, biztonságos keretek között is van lehetőség túrasízésre, sőt hazánk legnagyobb, francia érdekeltségű sportáruházláncánál két kategóriában jelölték meg a speciális léceket. Az RT-jelölésűek (Resort Ski Touring) átmenetet képeznek a túrasí és a pályasí között, olyan felhasználóknak alakították ki, akik egyelőre a kezelt sípálya biztonságában maradnának, de már függetleníteni akarják magukat a felvonózástól, ezért a síléc és a kötés kialakítása biztosítja, hogy a síelő hegynek felfelé saját erőből jusson előre, ugyanakkor megtartja a lesiklás élvezetét is. Az MT-jelölésűek (Mountain Touring) profiknak ajánlatosak, azaz kezeletlen, mély hóval borított terepen is lehetővé teszik, hogy használói önerőből jussanak előre.

 

 

„Tulajdonképpen alpesi lécekkel is lehet túrázni, de nincs rajtuk lépésfunkció, vagyis a síbakancs a kötésnél rögzítve van – folytatta Győrffy Ákos. – A túraléceknél a kötés elengedi a bokát, segítve ezzel a gyaloglást. A mély hóban használt túraléc a megszokottnál szélesebb, ellenben célszerű a testmagasságnál lényegesen hosszabbat választani.”

Fontos lehet a léc tömege is, mert profiknak vagy versenyzőknek az egy kilogrammos léc az ideális, de általánosságban a másfél-két kilós lécek is megteszik. Mérlegelés kérdése továbbá, hogy mit tartunk előbbre valónak, mert ha a gyors felmenetel a cél, akkor az egykilós léc a megfelelő, ellenben az előbb részletezett technikai részletek miatt nehezebbé válik a lesiklás.

Aki nem kezelt pályán választja a túrasízést, mindenképpen veszélyes területen sportol, emellett rendkívül nagy fizikai megterheléssel számolhat.

„Márpedig a túrasí szépsége a szabadságérzetben, az érintetlen területek megsíelésében keresendő – részletezte Győrffy Ákos. – Az Alpok, az Alacsony-Tátra vagy a Mont Blanc erre mind kiváló terep. Személy szerint a síszezon elején felfrissítem a sítudásomat valamelyik sípályán, illetve némi izomzat is szükséges ehhez a sporthoz. És persze nem árt az óvatosság, illetve a felkészülés a váratlan helyzetekre. Három évvel ezelőtt a Grossvenedigeren túráztam, és az éjszakát egy hóbarlangban töltöttem. Amikor felébredtem, gyanús volt a sötétség, mert már világosnak kellett volna lennie. Kiderült, akkora havazás volt az éjjel, hogy teljesen betakarta a barlangot, és mondanom sem kell, hogy az addig kitaposott útvonalat is. Próbáltam GPS-szel tájékozódni, de ehhez húszméterenként meg kellett állnom, mert nem láttam, hogy merre lehet a levezető út, és merre a szakadék. Ez persze extrém eset, akik a kezelt sípálya közelében túráznak, azoknak nem kell számítaniuk hasonlóra.”

Érdemes még a költségeket is megemlíteni. Magyarországon a speciális kötéssel és fókával együtt hozzávetőlegesen 150 000 és 250 000 forint közötti áron lehet jó minőségű léchez jutni.

Fotók: shutterstock

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!