Szentély a szomszédban, avagy a végletek síversenyei a Streifen

Egy sportpályafutás megkoronázása vagy vége lehet egy menet a kitzbüheli lesiklóversenyen, amelyet a hegy után Hahnenkamm-viadalnak, a pálya után Streifnek neveznek, vagy egyszerűen csak a világ legnagyobb presztízsű, legőrültebb sífutamának.

Koronavírustól mentes időben az osztrák alpesisí-szentély a társasági elit találkozóhelye (Arnold Schwarzenegger is rendszeresen tiszteletét teszi), az őrjöngő szurkolók népünnepélyének színhelye, ahol a kettő együtt különleges atmoszférát teremt a „show-műsorban” szó szerint az életüket kockáztató sízőknek. Hogy milyen egyedi a miliő, azt leginkább a körítés hiányában érezhették, hiszen a 2021-es alpesisí-világkupafutamot szurkolók nélkül rendezték meg.

Bár az valószínűtlen, hogy – a 2020-as, 80. kitzbüheli „őrülethez” hasonlóan – több mint 50 ezer szurkoló adjon szárnyakat a lesiklásban induló sportolóknak, ám a tervek szerint az edzésekkel már 2022. január 18-án elkezdődő, 23-ig tartó eseményen ismét lehetnek nézők.

 

 

A verseny története a két világháború közötti időszakig nyúlik vissza, 1931 óta csaknem minden évben megrendezik, ám politikai okok miatt például 1933-ban, 1934-ben, majd 1938-ban és a második világháború éveiben is elmaradt, míg azt követően ilyen-olyan problémák miatt nyolcszor nem rendezték meg.

A Streif pályáját 1937-ben, éppen a világégés előtti utolsó viadalon vehették először birtokba a lesiklók, ugyanakkor annyira veszélyes a terep, hogy az első, 1932-es eseménytől kezdve csupán 1961-ig engedték indulni a nőket, azóta versenykörülmények között kizárólag a férfiak köthetik fel a sílécet.

A rettegett, 85 százalékos meredekségű Mausefalle, azaz az Egérfogó szakaszán csak a profik száguldhatnak le – pontosabban ugratniuk kell, nem ritkán 60 métert szállnak a levegőben. A Streif ura a svájci Didier Cuche, aki 2008-tól 2012-ig négyszer, összességében ötször nyerte meg a rettegett lesiklóversenyt, amivel rekorder.

A vakmerőséget igénylő, kockázatokat rejtő pálya nemcsak az alpesi sportágak képviselőit ihlette meg. A Mad Maxként ismert Max Stöckl kerékpáros 2018-ban kedvenc kétkerekű járgányán hódította meg a hegyet. Természetesen egy kicsit át kellett alakítani a bringát, ugyanis 1.5 centis szögeket szereltek fel a kerekekre. Nézni is elképesztő volt, mekkora sebességgel repeszt, olykor a pályát határoló hálóra is felfutott, és a már említett 85 százalékos meredekségű szakaszon száz kilométer per óra feletti sebességgel száguldott le.

„Remélem, nem szentségtelenítettem meg ezt a csodálatos síparadicsomot. Nagyon kemény volt, minden méterrel meg kellett küzdenem” – fogalmazott akkor a hegyikerékpáros.

Egy évvel korábban Marc Márquez mutatta meg, megy ez motorkerékpáron is; a MotoGP-ben hatszoros, minden kategóriát figyelembe véve nyolcszoros világbajnok spanyol Hondáját ugyancsak nem mindennapi szöges kerekekkel szerelték fel.

A leglátványosabban talán a Formula–1-es pilóta, az akkor 18 éves Max Verstappen száguldott 2016 januárjában a Streif korántsem F1-es autóhoz passzoló pályáján. Már a Red Bull felszállítása is látványos volt, hiszen helikopter vitte fel a hegyre.

„Sokat mozgott alattam az autó, de legalább játszhattam vele” – összegezte az élményeit az F1-ben az év áprilisáig Toro Rossót vezető holland.

Visszakanyarodva a sízőkhöz: az elképesztően nehéz pályán nemcsak a tudás és a kemény munka, hanem óriási szerencse is szükséges a sikerhez, hiszen nagyon keskeny a mezsgye a győzelmet érő futam és a hatalmas bukás között.

A streifi lesiklóversenyen az átlagosnál is több munkája akad a mentőszemélyzetnek, se szeri, se száma a csúnya, akár életveszélyes, minimum törésekkel végződő bukásoknak. A 2016-os év különösen vadul alakult, a norvég Aksel Lund Svindal és az osztrák Georg Streitberger is szalagszakadást szenvedett, és nemcsak a versenyüknek, hanem az idényüknek is lőttek. A szintén osztrák Max Franz is megsérült, harminc induló után be is rekesztették a versenyt.

 

 

A jubileumi 80., 2020-as eseményen el sem kezdődött a futam, már az edzésen elszakadt az előző évben első Dominik Paris térdszalagja. A 2021-es viadal sem múlt el nagy bukások nélkül, az amerikai Ryan Cochran-Siegle-t és a svájci Urs Kryenbühlt is helikopter vitte kórházba: utóbbi csaknem 150 km-es tempónál, ugratás közben esett el, és percekig mozdulatlanul feküdt a havon.

 

A teljesség igénye nélkül szemezgetve, visszamenve az időben is hatalmas balesetekre bukkanunk. Az 1983-as győztes kanadai Todd Brooker 1987-ben bukott óriásit, agyrázkódást, orrtörést, arc- és térdsérülést szenvedett, 27 évesen véget is ért a karrierje. Brutális esésére sokan emlékeznek – őt leszámítva… Honfitársa, Brian Stemmle csaknem életét veszítette 1989-ben, eltört a medencecsontja és napokig az intenzíven küzdöttek érte. Végül nemcsak felépült, hanem vissza is tért a Streifre, ám egy újabb 1999-es kitzbüheli bukás az ő pályafutása végére is pontot tett. Az amerikai Bill Hudson 1991-ben, az olasz Pietro Vitalini 1995-ben bukott ijesztően nagyot, és bár utóbbi durva bukfencek sora után a biztonsági hálón túl landolt, csodák csodájára sértetlenül megúszta, és a második lesiklófutamban ötödik lett.

 

 

Az amerikai Chad Fleischer is csodával határos módon élte túl a hatalmas bukást 1995-ben, míg egy évvel később a hazai pályán száguldó Andreas Schifferer olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy három napig kómában feküdt. Ő még hosszú évekig versenyzett, nem úgy a honfitárs Patrick Ortlieb, akit az 1999-es esése során szenvedett súlyos térd- és csípősérülése 31 esztendősen visszavonultatott.

Sokan emlékezhetnek Daniel Albrecht drámai esésére is: a svájci 2009-ben 138 km/órás sebességnél veszítette el a kontrollt, súlyos agy- és tüdősérülése nyomán három és fél hétig feküdt kómában, csaknem 22 hónapra volt szüksége a visszatéréshez.

 

 

Magazinnyi terjedelemben lehetne sorolni a súlyos baleseteket, de bármennyire veszélyes is az immár évtizedek óta világkupafutamként szereplő helyszín, bármennyire kritizálják is a pályát (olykor versenyzők, mint például az amerikai klasszis, Bode Miller), évről évre a legjobbak lőnek ki a rajtkapuból – mert a Streifen győzni már-már történelmi siker.

Címlapfotó: Jure Makovec/AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!