Marcel Hirscher, a sípályák korszakos ura

Négy évvel ezelőtt az osztrák Marcel Hirscher javában készült a pjongcsangi téli játékokra, amelyen aztán kedvenc számában, óriás-műlesiklásban, továbbá kombinációban is győzött, így megszerezte a vitrinből addig hiányzó olimpiai aranyat. Pályafutása legnagyobb sikereit aratta, persze karrierje eleve is elképesztő diadalmenet, fényesen világító fáklya a kortársak és az utódok szemében.

Ha versenyezne, minden bizonnyal a 2022-es pekingi játékokon is esélyesként indulna, de most sérülésből lábadozik – csakhogy nem sílécen esett hatalmasat, hanem motorral szenvedett balesetet, 2019-ben, sikerei csúcsán, ereje teljében ugyanis köszönte szépen a csodálatos éveket, és minden idők egyik legeredményesebb sízőjeként, talán a valaha volt legjobbként visszavonult. Azóta inkább kétkerekű járgányokon, motoron és kerékpáron száguldozik, sőt olykor autóval is a havas lejtőre merészkedik, de a közösségi oldalakra feltöltött képek tanúsága szerint a síelést sem felejtette el.

„A legjobb még csak most jön” – fogalmazott a 32 éves Hirscher a Red Bullnak adott 2021-es interjújában, érzékeltetve, hogy korántsem „sportnyugdíjas” éveket él. Persze érzelmileg fel kellett dolgoznia pályafutása befejezését és az azzal járó változásokat, ám a sílécek szögre akasztásakor inkább végtelen lehetőséget érzett arra, hogy maga határozza meg a napjait, semmint légüres térben találta volna magát. Azaz, nem azzal volt gondja, hogy mit csináljon, hanem mihez fogjon először. Régi kedvencei, a kerékpározás és a motorozás adta magát, így aztán a síeléshez hasonlóan látványos képekkel nyűgözi le követőit.

Ezekkel is üzeni, hogy minden pillanatban megtalálja a szórakozást, az adrenalint, a kihívást, ám utóbbihoz nem szükséges egy gyors menet valamilyen vad terepen. Az egyik gyermeke például „minél nagyobb, annál jobb” alapon imádja a hóembereket, ezért valamelyik nap elhatározta, hogy épít neki egy hatalmasat. Egy barátja segítségével éjjel fél kettőig formálták a hómonstrumot, amely végül nyolc méter magas lett.

Valahogy ilyen szenvedéllyel, elszántsággal és alapossággal építette fel a karrierjét Hirscher, aki egy aprócska osztrák tanyán született Annaberg im Lammertalban.

A sorsa a kezdetekkor eldőlt, hiszen szülei síoktatók voltak, kétévesen megismerkedett a síeléssel.

Már gyerekként édesapjával készítették a kötéseket, együtt vakszolták a léceket, így nemcsak elleste a legapróbb részleteket, hanem a személyisége részévé vált a tökéletességre való törekvés. Később pazar csapatot alakított ki maga körül, mert szerinte a siker fő összetevői a tehetség, az akarat, a felszerelés és a körülmények, ráadásul ebből a kvartettből is a felszerelés a legfontosabb.

Ha túllépünk a sípályán, meghatározó szerepet játszott életében a szülőföldje, amelyhez ezer szállal kötődik, ahol pályafutása döntő részében edzett, és ahol idolként tekintenek rá.

Amikor a Nemzeti Sport munkatársa egy 2018-as sajtónapon kollégákkal együtt kérdezhette őt, egy helyi kísérő érzékeltette a legjobban, mit jelent Hirscher: „Ő egy isten itt.” Maga pedig korábban minden nagyképűségtől mentesen említette: olyan neki Salzburgban sétálnia, mintha Wayne Rooney menne végig Manchester utcáin.

Nem tudjuk, hogy a United korábbi sztárja hogyan viselkedett magánemberként, ám Hirschel a jelek szerint sztárként, nyolcszoros összetett világkupagyőztesként is közvetlen és szerény figura maradt, és akinek a csúcson is központi szerepet játszott a hely, ahonnan érkezett.

Többször emlegették őt a sportág Mozartjaként, vagy vontak párhuzamot a halhatatlan zeneszerzővel, hiszen mindketten Salzburg tartomány szülöttei, mindketten maradandót alkottak a maguk területén, és mindkettőjüknek kultusza van a környéken.

Meg az országban: hogy mást ne mondjunk, az ORF, azaz az osztrák közszolgálati televízió élőben közvetítette a sajtótájékoztatót, amelyen bejelentette visszavonulását. Ausztria hőse köszönt el a sportágtól, elég csak az elképesztő módon sorozatban szerzett nyolc nagy kristálygömbre gondolni.

Hirscher egyébként meglehetősen visszafogottan értékelte saját magát, a már említett Nemzeti Sport-interjúban is kijelentette, nem ő a legjobb műlesikló, ám a versenyek 95 százalékában az ő csapata találta el a legjobb beállításokat.

Persze nemcsak szerencséből, hanem tehetségből is bőven jutott neki, úgy kanyargott a kapuk között, ahogyan nagyon kevesen, az útja ennek megfelelően egyenesen vezetett a csúcsra. Elmondása szerint mindig a következő verseny, a következő siker éltette.

Bár nem akart rekordokat hajszolni, mégis csúcsok sorát adta át a múltnak úgy, hogy versenyről versenyre korszakos ellenfelek próbálták legyőzni.

A sikerek egyik kulcsa volt az is, hogy összességében elkerülték a sérülések. Sok síző összetenné a két kezét azért, hogy a karrierje során „csupán” kétszer törik el a bokája, hiszen hányszor láttunk térdszalagszakadással végződő hatalmas bukásokat. Ezt részben a szüleitől örökölt genetikának köszönte, no meg annak, hogy a testében megvan a tökéletes szimmetria a síeléshez, és az alkata is remekül passzolt a sportághoz.

Hirschernek egyébként is van oka hálát adni a Teremtőnek vagy a sorsnak: a 2015-ös Madonna di Campiglióban rendezett vk-futam szlalomversenyében egészen szürreális balesetet úszott meg. A kamera élőben mutatta, ahogyan kevéssel mögötte zuhant a pályára egy televíziós közvetítéshez használt drón, ha csak egy-két tizedmásodperccel is lassabb, akkor…

„Inkább bele sem gondolok, hogyan alakulhatott volna. Nem tudtam, mi az, csak éreztem, hogy valami történt. Felháborító, hogy ez előfordulhatott, bárki is a felelős, legközelebb jobban oda kell figyelnie a dolgára.”

Később már lazábban fogta fel a történteket, az Instagramon egy „Erős a légi forgalom Olaszországban” poszttal kommentálta a „dróntámadást”. Nemcsak a karaktere, a teljesítménye, a humora is hiányzik a pályákról. Talán még a legyőzött riválisoknak is.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!