Egynapos program is lehet elutazni a Vintgar-szurdokhoz

Történet: Mint oly sok csoda felfedezése a világegyetemben, a Vintgar-szurdoké is a véletlennek köszönhető. A Radovna folyó vízszintje alacsony volt, ezért 1891-ben egy háromtagú csapat kutatásba kezdett, így találtak rá a meseszép szurdokra – két évvel később már a nagyközönség számára is látogathatóvá vált a folyó völgye.

 

Megközelítés: Budapestről öt-hat órás autóút Bled, és bár sokaknak egynapos program a Vintgar-szurdok felkeresése, a népszerű tó körül számtalan szállást találhatunk. Érdekes, Bledből kicsit kacifántos eljutni a folyóhoz, hiszen meglehetősen szűk utcákon kell manőverezni, nem ritkán elengedni a szembejövő autót, de a célhoz érve már könnyen lehet találni 5 euróért parkolót. Tízperces séta után meg is vásárolhatjuk a felnőtteknek 10 euróba kerülő belépőt.

 

 

A szurdok: Itt azért néhány Celsius-fokkal hűvösebbre számíthatunk, mert napfény ritkán éri az odalent kanyargó folyót. A folyó kicsit túlzás, mert a Radovna inkább patak, igaz, annak nagyobbacska. Fából épített járdákon és hidakon lehet bejárni a szurdokot, olykor több méterrel állunk a víz fölött, máskor szinte beleléphetünk a patakba. A mesterséges ösvény általában igen keskeny, így nagyobb tömeg esetén vagy igazodunk az előttünk haladó tempójához, vagy – ahol lehet – előzünk. Sajnos az út nem akadálymentes, így babakocsival nem ajánlott. Mintegy másfél kilométer hosszan sétálgathatunk a szurdokban (értelemszerűen követni kell a fajárdákat, elcsatangolni nem is lehet – sőt, a járvány miatti védekezésként visszafordulni sem), tényleg csodálatos, ahogy a vad folyócska hömpölyög a lábunk alatt. Igazi családi kirándulás, hiszen negyven-ötven perc alatt kényelmesen végig lehet járni. A túra végpontja a Sum-vízesés, a Radovna 16 méterről lezúdulva hagyja el a kanyont.

Visszaút: Ha majd egyszer a koronavírus is úgy akarja, vissza lehet fordulni a szurdokban, ám egyelőre a kijárattól két útvonal visz vissza a parkolóhoz. Az egyik kicsit rövidebb, és a helyiek szerint unalmasabb, a másik hosszabb és szebb. Utóbbit választottuk: először erdei környezetben caplattunk, nem ritkán felfelé, majd csodálatos domboldalra érve haladtunk egyre lejjebb és lejjebb, előttünk és mögöttünk többtucatnyi túrázóval – igen, a gond itt is a keskeny nyomvonal, és ha netán kisgyerekkel megyünk, aki hamarabb elfárad, sokan bukdácsolnak majd a sarkunkban előzésre várva. Bár visszafelé már jobban kiléptünk, mint a szurdokban, időben így is hosszabbnak tűnt a túra második fele, összességében mintegy kétórás programra érdemes készülni.

 

Felszerelés: A könnyed családi túra kívánalmainak megfelelően szinte az is elég, ha a cipőre odafigyelünk: lehetőleg ne csússzon, és persze legyen kényelmes, mégiscsak négy-öt kilométert sétálunk. Fázósabbaknak a szurdokban érdemes még nyáron is pulóverrel vagy széldzsekivel készülni, ősszel a kabát is opció lehet. Túrabotra egyáltalán nincs szükség, az ivóvíz természetesen nagyon fontos.

 

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!