Kinizsi Százas: az eredeti az igazi

Ahogy arról szombati helyszíni riportunkban beszámoltunk, sokan rajtoltak spontán módon a Kinizsi Százason. A kedvelt teljesítménytúra sorozatban másodszor maradt el a koronavírus-járványt övező bizonytalanság és a korlátozó intézkedések miatt, voltak azonban, akiket ez sem tartott vissza, és nekiindultak a Békásmegyertől Tatáig tartó 100 kilométeres távnak. Közéjük tartozott Lévai Viktor, aki hivatalosan már 18 alkalommal teljesítette a távot, és a tavalyihoz hasonlóan az idén is végigment rajta egyénileg.

„Hatvan kilométerig tartottam azt a tempót, amit előre elterveztem, utána kezdtem lassulni – kezdte beszámolóját Lévai Viktor. – A lassulást betudtam annak, hogy a járvány miatt már jó ideje nem edzek hosszabb távú futásokkal, és a versenyek is elmaradtak. A vége így tizenhét óra körül lett, nem tizenhat körül, ahogyan terveztem, de cseppet sem bánkódtam. Még éjfél előtt beértem Tatára.

Hogy összesen mennyien lehettek a terepen, nehéz megsaccolni. Ami engem illet, nagyjából húsz-harminc emberrel találkoztam.”

Az előzetes frissítési tervet is sikerült tartani, a hátizsákba pakolt banán, pogácsa és gumicukor a végéig kitartott. Kulacsát útközben a már jól ismert forrásokból és kutakból töltötte újra vízzel, kétszer még kólához is sikerült hozzájutnia.

„Dorogon belefutottam egy nyitva tartó boltba. Amikor beléptem, az eladók éppen arról beszélgettek, hogy remélik, az idén nem indultak több százan a túrán, hozzám is ez volt az első kérdésük. Amúgy nagyon rendesek voltak, a boltban csak hűtött kóla volt, de beszaladtak a raktárba egy »simáért«.

Hatvan kilométer után már nincs nagyon vízvételi lehetőség, de még itt is szerencsém volt.

Az egyik ismerősöm kisebb csapattal indult útnak, és hetvenöt kilométerre depót szerveztek. Tőlük kaptam a második kólámat, ami pont jókor jött. A gyomrommal nem volt gond, csak azt sajnáltam, hogy Mogyorósbányánál nem álltam meg enni egy levest. A Kakukk vendéglő ugyan zárva volt, de egy másik étterembe beugorhattam volna.”

Viktor elmondása szerint az időjárás végig kitűnő volt. A túra legkegyetlenebb részén, a Dorog és a tokodi pincék közötti katlanban a hivatalos Kinizsi Százas 1400 fős mezőnyéből sokan adják fel, az árnyékmentes terep és a hőség együtt emberpróbáló kombináció. Ezúttal azonban húsz Celsius-fok és kellemes szellő várta az indulókat a nyílt terepen.

„A táv második felében már kezdtem fázni, amikor a szél még mindig fújt, de a napnak már nem volt ereje vagy oda sem sütött. Induláskor a futófelsőm ujjának a cipzárja elromlott, így csak a bal oldalit tudtam felcsatolni a mellényre, a jobbal szenvedni kellett. Persze megoldottam, behúztam a táska szíja alá. Néha kicsit igazgatni kellett, de még mindig jobb volt, mint fázni. A Szent Péter templomromtól kezdődően annyira lehűlt az idő, hogy látni lehetett a leheletemet. Kifejezetten örültem, amikor elértem az autót. A hazavezetés még nagy próbatétel volt, a fáradtság miatt nagyon kellett koncentrálni. Másnap enyhe izomlázat éreztem, kicsit darabos volt a mozgásom, de gyorsan elmúlt.”

A Kinizsi Százast tehát huszadik alkalommal is sikerült teljesítenie Lévai Viktornak, még ha ebből kettő hivatalosan nem is számít. S hogy mennyiben más az élmény egyénileg teljesítve, mint szervezett keretek között?

„Hiányzik az eredeti Kinizsi Százas, remélem, jövőre megrendezhetik.

Nem is az ellátás, mert az nem kiemelkedő, inkább a szervezők jelenléte. A rajtoltatás, a pontőrök és a végén a fogadóbizottság. Úgy az igazi. Nagy vágyam, hogy egyszer majd a gyerekeimmel is végigmenjek. Most még kicsik, amíg nem érik el a megfelelő kort, igyekszem formában tartani magam.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!