A bő egy éve adott interjújában már pedzegette, hogy új kalandba vág. Miért a Still Water 8 lesz az?
Mányoki Attila és az Ocean’s Seven
La Manche-csatorna – 2013. augusztus 20.
Cugaru-szoros – 2014. augusztus 9.
Molokai-csatorna – 2015. szeptember 22.
Catalina-csatorna – 2015. október 5.
Cook-szoros – 2017. április 22.
Gibraltári-szoros – 2018. november 2.
Északi-csatorna – 2019. augusztus 26.
Hogyan tud felkészülni?
No igen, ez kérdéses, hiszen hazánkban nincsenek hasonló körülmények, de még Európában sem, ráadásul kilencvenöt százalékban medencében úszom.
Egyáltalán most mit lehet tudni a gyakorlati megvalósításról?
Az eredeti terveimben a svájci úszást, a Zürichi-tavat hagytam volna a végére, mert szerintem ez a legkönnyebb. Csakhogy jelenleg ez a leginkább elérhető helyszín, hiszen autóval is könnyen elutazhatok oda, nem kell túl sok időt tölteni a helyszínen az akklimatizálódással, a víz sem kirívóan hideg, szóval elég négy-öt nappal előtte kiérni. Ráadásul a szervezők biztosítottak arról, hogy ha a verseny elmaradna, én akkor is úszhatok, garantálják a feltételeket – kvázi a korábbi eredményességemre tekintettel kedvezményt adtak. Ezért aztán, ha a járvány miatti korlátozások élnek is, augusztus nyolcadikán úszhatok.
Ugyanakkor az oltás miatt bizakodó vagyok, úgy készülök, hogy nyugodtan meg tudom tenni az első lépést.
Egyelőre nem látok Svájcon túl, hiszen a tervezés az anyagi háttértől is függ, és nem szeretném jobban megterhelni a támogatóimat. Úgy tervezem, hogy ha lehetséges, összekötök két-három helyszínt, például az Ontario-tavat a Tahoe-tóval, sőt ezt a kettőt New York körbeúszásával is, ám ez jórészt a finanszírozástól függ. Azt hiszem, normál esetben két-három év alatt végezni lehetne vele, és szeretném is rövidebb idő alatt befejezni, mint az Ocean’s Sevent. Az egyébként a szólópályám kezdete volt, nehezebben is teremtettük elő az anyagi hátteret, remélem, hogy a sikeressége egyszerűbbé teszi a mostani megvalósítását.
Ha már a helyszínek: melyiket tartja a legkeményebbnek?
Több úszás is nagyon nehéz lesz. Az Ontario-tó alsó hangon hatvanöt kilométer, és a tizenhat-tizennyolc Celsius-fokkal hidegnek számít, azonban a Loch Ness még ennél is durvább, átlagosan tízfokos a hőmérséklet. Nagy kérdőjel bennem a Titicaca-tó, hogyan kezelem majd a nagyjából négyezer méteren az oxigénhiányos állapotot, fejtörést is okoz, miként lehet felkészülni erre. Az új-zélandi próba sem lesz egyszerű.
Az Ocean’s Seven állomásainak távjával összehasonlítva azért ezúttal többet kell úszni.
Mindkettő más. A tengeri sorozatban többnyire rövidebbek a távok, ám az áramlatok nagyon meg tudják keseríteni az ember életét. Persze, ha kifogunk egy jó időpontot, lehetőséget, akkor a Cugaru-szoros, a Cook-szoros vagy a Gibraltári-szoros rövidíthető. A Cook-szorosnál például tudtam, hogy nagyjából hat-hét órát töltök a vízben, ám a tavakban nagyobbak a távok, alapból hosszabb időt, átlagban tíz-tizenkét órát kell tempózom. Az élővilággal nem szükséges foglalkozni, a magaslattal igen – kicsit olyan, hogy ami mellette szól, a másik oldalon ellene.
Ezért nem sikerült eddig senkinek?
Lehetséges… Én a szélsőségek felől közelítem meg: a Balaton-átúszásánál tettem meg nagyobb távot, az Északi-csatorna hideg vízénél pedig Loch Ness sem lesz rosszabb, legalábbis akivel beszéltem, ezt mondta, szóval megnyugtató érzés, hogy képes lehetek a sorozatra. Előfordulhat, hogy valaki végül előttem befejezi, de motivál, hogy a saját értékeim szerint valósítsam meg: mindenhol a csúcsidőt szeretném belőni célként.
A Still Water 8 állomásai
Loch Ness (37 km, Skócia)
Zürichi-tó (26.4 km, Svájc)
Tahoe-tó (40.2 km, Egyesült Államok)
Taupói-tó (34 km, Új-Zéland)
Ontario-tó (51-65 km, Kanada)
Titicaca-tó (16 km, Bolívia)
Malawi-tó (vagy Nyasza-tó, 23.5 km, Mozambik és Tanzánia)
Galileai-tenger (vagy Kineret-tó, 20.5 km, Izrael)