Vérdoppinggal a csúcsra

A nyári olimpiai játékok legfurcsább és egyben legemlékezetesebb bringás pillanatait felidéző sorozatunkban három elképesztő esetet mutatunk be. Először az 1936-os berlini olimpiára kalauzoltuk el olvasóinkat, ahol egy filmfelvétel buktatott le egy francia országúti kerékpárost. Sorozatunk második állomásán az 1984-es Los Angeles-i játékokra utazunk virtuálisan, és felfedjük a kerékpársport első olimpiai vérdoppingtörténetének nem mindennapi hátterét.

A világpolitika – immáron sokadszor – keményen beleszólt az események alakulásába. Talán már csak a közép- és idősebb korúak emlékeznek, hogy politikai okokból – Románia és Jugoszlávia kivételével – a teljes szocialista tömb bojkottálta az olimpiai részvételt, így 140 ország közel hétezer versenyzője mérte össze erejét és tudását a 221 olimpiai bajnoki címért.

 

 

Az Egyesült Államok 174 éremmel fejezte be a versengést, toronymagasan az éremtáblázat élén. A Szovjetunió távolmaradásával talán nem is volt ebben semmi meglepő, ám sokakat elgondolkodtatott, hogy a két szakágban – az országútiban és a pályakerékpárban – összesen kilenc érmet a bringások szállítottak: négy aranyat, három ezüstöt és két bronzot. Mindez annak tükrében is felettébb érdekes, hogy Los Angelest megelőzően amerikai kerekes legutóbb az 1912-es stockholmi játékokon állhatott dobogóra.

A pályakerékpárosok üldözéses csapatversenyében – amelyet az ausztrálok nyertek meg – a második helyen végző amerikai csapat egyik tagja, Pat McDonough később elismerte, a versenyt megelőzően az amerikai kerékpáros-válogatott legalább egyharmada vérátömlesztést kapott.

Mai szemmel nézve furcsának tűnik, hogy utólag nem vették el az érmeket az amerikaiaktól, aminek legfőbb oka, hogy a vérdopping akkor még nem volt tiltólistán. Nem úgy az amfetamin és a kokain, amelyeket egészen az 1960-as római olimpiáig használhattak legálisan a versenyzők. Ekkor ugyanis egy dán bringás, Knud Jensen az országúti kerékpárosok időfutamversenyén összeesett és meghalt – mint a boncolásból kiderült, szervezetében amfetaminszármazékokat találtak.

Jóllehet Los Angeles után a vérdopping is tiltólistára került, sokakat ez sem riasztott el: elég, ha csak a szintén amerikai Lance Armstrongra gondolunk, akiről 2012-ben derült ki, hogy hét Tour de France-győzelmét részben a vérdoppingnak köszönheti.

 

 

Visszatérve az amerikai bringások kiugró 1984-es teljesítményére: a baltimore-i származású filmrendezőnő, Jill Yesko négy éven át gyűjtötte az anyagot dokumentumfilmjéhez, amelyben 30 évvel az esetet követően igyekezett feltárni a rejtélyes Los Angeles-i események hátterét. Az alkotást, amelynek Fertőzött vér a címe, 2017-ben mutatták be, és nagy port kavart. Yesko, aki korábban szintén kerékpárversenyző volt, így nyilatkozott filmjével kapcsolatban:

„Ami Los Angelesben történt, nemcsak kerékpárosoknak lehet tanulságos, hanem edzőknek és sportolóknak is. A film végső üzenete, hogy a sportolóknak maguknak kell meghozniuk döntéseiket. Hogy a vérdopping megtörténhetett a nyári játékokon, egyértelműen az akkori vezetőség és az edző hibája. Összességében a bringások szenvedtek a legtöbbet az eset miatt, hiszen akkor úgy vélték, nem származhat belőle semmilyen bajuk, mivel az edzőjük rábólintott a vérdoppingra. Miért is kellene őket keresztre feszítenünk” – tette fel a költői kérdést a rendezőnő.

Némi bűntudatuk azonban mégiscsak lehetett, mivel a dokumentumfilmben az érintett bringások és akkori edzőjük, Eddie Borysewicz sem kívánt megszólalni. Utólag talán már úgysem tudnának semmi okosat mondani.

A Los Angeles-i olimpia kerékpárversenyeinek végeredményét itt találják.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!