Nemzeti parkok óvatlan túrázói

A koronavírus-járvány miatt még népszerűbbek a szabadtéri elfoglaltságok. A séta, a túrázás, a futás, a kerékpározás, a nordic walking, valamint a megfelelő domborzati adottságú országokban a hegy- és sziklamászás vonzza az embereket. Kiszabadulhatnak a lakásból, magukban vagy a kiválasztott társasággal lehetnek. A természet lágy ölén kisebb az esélye, hogy megfertőződnek, ráadásul a mozgásnak köszönhetően a szervezet is erősödik, ellenállóbb lesz. Még azok is kimozdulnak, akik korábban szívesebben töltötték passzív pihenéssel a szabadidőt.

 

 

Csakhogy amíg a felsorolt elfoglaltságok többsége idehaza nagyjából veszélytelen, vagy legalábbis kisebb sérülések kockázatát hordozza magában, az Egyesült Államokban túrázáskor is megtörténhet a baj, pláne hegy- és sziklamászáskor. A fenséges, ám akár hatalmas területen kihalt tájakon a szélsőségesebb időjárás, a nehéz, ismeretlen terep, az állatvilág (például medvék, farkasok) miatt még nagyobb odafigyelésre van szükség.

A The New York Times nemrég publikált cikkében hívja fel a figyelmet a problémára – amely nagyon is valós, halálos áldozatok is vannak. Szeptemberben két hegymászó halt meg a Fehér-hegységben, míg honlapunk beszámolt róla, hogy egy a Mount Rainier Nemzeti Parkban túrázó férfi gyakorlatilag a halálból jött vissza, miután leállt a szíve, és 45 percen át küzdöttek az életéért. Egy másik nő a kaliforniai Mount Whitneyben tűnt el, s bár két nap után kimentették, belehalt sérüléseibe.

„Gyakran történik haláleset” – jegyezte meg egy Megan Jennings nevű, a természetvédelmi övezetben dolgozó nő Jacksonból, aki veszített el barátot lavinabalesetben, azaz egyébként sem ritkák a tragikus esetek. Ugyanakkor nehezíti a helyzetet, hogy például a Grand Tetons Nemzeti Parkban majdnem kétszer annyian fordultak meg októberben, mint egy évvel korábban. Sok helyen hasonló a növekedés, ami megnehezíti a dolgozók feladatát. Bár sokan felkészülten indulnak útnak, jócskán vannak, akik elhanyagolják a felkészülést.

Még nem készültek összevetések, de a szakterületen dolgozók véleménye szerint a látogatók számának növekedésével gyakoribbak a balesetek is.

A legtöbb segélyhívást olyanoktól kapják, akik – határaikat jócskán túllépve – felkészültségi állapotukat meghaladó nehézségű kalandba vágnak, miután nem bírják otthon a bezártságot. A balesetek ráadásul a mentők helyzetét is nehezítik, mivel maszkban kell dolgozniuk: képzeljük el, hogy 12 kilométeren keresztül kell valakit köves, nyaktörő úton cipelniük…

 

 

Összességében azt tanácsolják, mindenki gondolja át, mire vállalkozik. Persze idehaza kevésbé szélsőségesek a körülmények, nem jutunk magaslatra egyetlen túra alkalmával sem, de kicsiben itt is igaz: felkészülten, kellő körültekintéssel érdemes kiszabadulni otthonról.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!