Bár a spanyol futó alapvetően a hegyekben, változatos terepen érzi jól magát, mégis sokan úgy gondolták, ha valaki, akkor ő talán megdöntheti a huszonhárom éves rekordot. Végül azonban az sem derült ki, huszonnégy óra alatt mekkora táv megtételére képes, ugyanis kicsit több mint 10 óra és 134 kilométer után kénytelen volt feladni a csúcskísérletet.
Már akkor sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben, amikor a feladás előtt lassulni kezdett a tempója, amikor pedig jelezte, hogy erősen szédül, már gyanítani lehetett, hogy ezúttal nem jár sikerrel. Rövid orvosi vizsgálat után úgy döntött, nem folytatja, és nem egész fél nap leforgása alatt befejezte a huszonnégy órásra tervezett futást.
Pedig nem indult rosszul a tizenegy órakor kezdődő norvégiai csúcskísérlet. Nem volt könnyű dolga, nulla fokban kellett futnia, ennek ellenére az első egy óra alatt 13.7 km-t futott, ami valamivel jobb részeredmény volt, mint a csúcstartó Janisz Kurosz tizennégy kilométere. A második órában pedig ugyanúgy állt, ahogy a görög, de pályafutása során ausztrál színekben is versenyző legenda, vagyis huszonnyolc kilométert teljesített a rekortánon.
„Ez csak a bemelegítés volt” – mondta, miután 3:03:19 után teljesítette a maratoni távot (Kurosznak ehhez 2:59:59 kellett). Ekkor tehát még minden rendben volt, és Jornet is kimondottan optimistán állt a folytatáshoz.
Hogy ilyenkor mennyire nem számít a részeredmény, és milyen gyorsan változik a „virtuális verseny”, azt jól tükrözi, hogy négy óra után 55,8 km-nél járt Jornet, amivel képzeletben megint megelőzte Kuroszt (55 km).
Még egyszer megpróbálta folytatni, de a szédülés folytatódott, így kénytelen volt feladni, sőt, az egész éjszakát a kórházban töltötte.
Fontos hozzátenni, hogy az őt segítő norvég futók közül ennek ellenére hárman is végigfutották a huszonnégy órát, de a rekorddöntéstől Bjerke (232 km), Norum (219,2 km) és Holvik (208,2 km) is messze volt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!