A természetjárás, vadkempingezés ismét egyre népszerűbb, és már itthon is kezd elterjedni a bushcraft, azaz a túlélés módszerei, ismeretei a természetben. A lényege, hogy a komfortzónát elhagyva minél egyszerűbb, kevesebb eszközzel, felszereléssel oldjuk meg a táborozást. A készen kapható, gyorsan felállítható sátrak itt nem gyakori vendégek, a gázfőzőt pedig szentségtörésnek tartják, a keményvonalasak pedig akár a gyufát is.
Kész sátor helyett általában ponyvasátrat használnak vagy menedéket építenek, az ügyesebbek egy kilenc-tizenkét négyzetméteres ponyvából, némi zsinórral és faággal komfortos, akár vihart kiálló alvóhelyet készítenek. A tűzgyújtáshoz sokan szikravetőt és magnéziumrudat használnak, papír helyett pedig leveleket, vékony faháncsot gyújtósnak.
Ha valaki szeretné elkezdeni ezt a fajta kempingezést, előtte nem árt a megfelelő alapismereteket megszerezni. Érdemes megtanulni a leggyakoribb csomózási technikákat, a különböző tűzrakási módokat, hogy szükség esetén akár egész éjjel égő, úgynevezett lassú tüzet is készíthessünk.
A szokásos életmentő fólia, elsősegélykészlet, esőkabát mellett a vízhatlan és vihargyufa, tartalék ponyva, tartalék lámpa, elem, többcélú bioszappan és kézfertőtlenítő is jól jöhet, így ezeknek is helyet kell kapniuk a hátizsákban. Kezdőként nem érdemes az extrém bushcraftosokat utánozni, ők általában többévnyi vadkempingezés, katonai vagy hegymászómúlt után kezdtek bele, és utána is sok-sok időt töltöttek gyakorlással, a módszerek fejlesztésével. Itt is a fokozatosság és a türelmes tanulás elve a leghasznosabb, amit a kezdő túlélő megfogadhat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!