Mintegy száz éve, amikor kitalálták és útjára indították az országúti versenykerékpárokat, igyekeztek a versenyzés szempontjait előtérbe helyezve fejleszteni a bicikli valamennyi részét – így hozták létre a hajlított kormányt, azaz a koskormányt, amelyet eleinte acélból készítettek, majd alumíniumból és karbonból. A fő cél természetesen az volt, hogy minél gyorsabban haladjanak, alsó fogással pedig sokkal aerodinamikusabb lett a kerékpár és a kerékpáros együttese, de minél egyszerűbben akartak vele manőverezni is, így elsősorban ennek a két funkciónak kellett megfelelnie.
Az ötlet onnan jött, hogy az országúti kerékpározás során a versenyzők többféle terepen hajtanak keresztül, ezért lényeges szempont, hogy az útviszonyoknak megfelelően a lehető legjobban tudják magukat tartani a kerékpáron. A koskormány egyik legnagyobb előnye az, hogy több fogáspont is van rajta, így többféle terepre is lehet használni – sík szakaszra éppen olyan jó, mint emelkedőre, mert jobb az erőátvitel. Például ha egy hosszú egyenes szakaszon a versenyző meg akar szökni a bolytól, alsó fogást alkalmaznak, míg a bolyban utazva célszerűbb felül, a fékkaroknál fogni a kormányt.
A koskormány trekking- és cyclocrossbringákon nagyon gyakori!
„Később ugyancsak divatos volt az úgynevezett bikaszarv, amely úgy nézett ki, hogy le kellett vágni a koskormány alját, majd az egészet megfordítani, és így tenni vissza a biciklire – mondta Zubor „Zubi” Dániel, az egyik budapesti kerékpárszerviz dolgozója. – Ez akkor kezdett terjedni, amikor 2012-ben kijött a Fék nélkül című amerikai film, és hirtelen mindenki ilyet akart a bringájára. Ennek a megoldásnak egyébként a városban vannak előnyei is, a futárok például ma is használják, mert eggyel több fogás van rajta, így kényelmesebb, jobban bele lehet állni például egy emelkedőbe.”
A kormánytípus egyetlen titka, hogy figyelni kell a beállításokra, hiszen számos buktató van a felszerelésekor: milyen messze van az embertől, milyen magasra kell tenni, és milyen széles. Az első kettő elsősorban megszokás kérdése, de célszerű minél lejjebb rakni a kormányt, hogy a tömegközéppont valóban középen legyen, ami főleg városban praktikus.
A kormány szélessége leginkább a vállszélességen múlik, de itt már érdemes az alapján is szelektálni, mire akarjuk a kerékpárt használni. Városban például praktikusabb, ha keskenyebb – már csak az út szélén parkoló autók visszapillantó tükrei miatt is.
Az összefüggés egyszerű: ha változatosabban terhelhetjük a felsőtestünket, több időt bírunk egyhuzamban a nyeregben. A koskormány ugyancsak gyakori a cyclocrosskerékpáron, amely a mountain bike és az országúti kerékpár ötvözete, és nemcsak úton, hanem terepen is használják.
A kerékpározásnál rengeteget számít a divat, de érdemes a vásárlás előtt eldönteni, milyen kormányt szeretnénk, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. Mivel több fogáspontnál is könnyen elérjük a fékkart, a koskormány országúti bicikliken valóban nagyon praktikus, a versenyzőknek nincs ennél jobb kormányfajta – de érdemes átgondolni, valóban szeretnénk-e a bringánkra ilyet, mert a városban kényelmetlen és szokatlan lesz.
Hacsak nem az a legfőbb érv, hogy nagyon jól nézzen ki, mert a koskormányról egyvalami biztosan elmondató: soha nem megy ki a divatból.