Drága, de mulatság a fat bike

Ez már tényleg a kerékpározás csimborasszója: fat bike aszfalton, elektromos rásegítéssel.

A hagyományos országúti kerékpárok rajongói valószínűleg most koncolnának fel azért, amit tettem, mivel a fat bike-nak maga a létjogosultsága is vitákat gerjeszt, hát még, hogy rendeltetési helyétől igazán ellentétes közegben próbáltam ki, no meg rásegítéssel. Ennél már tényleg nem lehet jobban megcsúfolni a hagyományos bringázást.

Másrészt viszont mi a helyzet az újító ötletekkel, a hobbiszintű felhasználókkal? Azokkal, akiknek van pénzük egy jópofa bringát venni, azokkal, akik kis erőkifejtéssel szeretnének haladni, vagy éppen azokkal, akik olyan régióban élnek, ahol van értelme a vastag gumis kerékpárnak?

A fat bike esetében a legfontosabb, hogy ne akarjuk véresen komolyan venni a bringázást. Egy új őrület, amely hatalmas hírveréssel tör utat magának. Drága játékszer, olyan, mintha vennénk egy kabriót vagy egy quadot. Használati értéke korlátozott, a mókafaktor viszont jelentős.

 

 

A fat bike – nem véletlenül – Alaszkából indult világhódító útjára, ott tényleg szükséges, mert a vastag kerekek hóban és homokban nyújtanak valódi segítséget. Ez a két érdemi felhasználási területe, mivel a (puha) homokban, hóban még egy mountain bike-kal is simán elsüllyedünk, de a vastag kerekeknek köszönhetően a kövér kerékpárral haladhatunk – ha nem is vad tempóban, de mehetünk.

A tengerparton remek túrákat lehet szervezni, így teljesen érthető, hogy a sarkköri hideg után a melegebb égövön is felfigyeltek a sporteszközre.

Több tengerparti térségben is lehet ilyen bringát kölcsönözni, illetve vezetett túrákra befizetni. A működés lényege, hogy a vastag gumi amolyan lánctalpként viselkedik, és a szélesebb kerék jobban megkapaszkodik a csúszós, puha felületen.

 

A kerekek nagyjából kétszer olyan szélesek, mint egy hegyibringán, és még kétszer szélesebbek, mint egy országúti kerékpáron; ráadásul jóval kevesebb az ajánlott guminyomás, ezért a puhább kerekek abban is segítenek, hogy a süppedős terepen finomabban fusson a bringa. Ennek persze aszfalton fizetjük meg az árát, mert a puha és széles gumi miatt hatványozottan nehéz a haladás.

 

 

Magyarországon hó ugyebár csak néhány hétig van, homok esetleg az Alföld egy részén, szóval a fat bike tényleg csak kiegészítő darab lehet. A különböző fórumokon pedig megoszlanak a vélemények, hogy sárban menyire használható. A hegyikerékpárok esetében is van egy szint, amikor már túl nagy a dagonya, s szinte használhatatlanná válik a gép, és a fat bike-nál is akadnak fenntartások. Elvileg jobban tapad, szélesebb a futófelület, viszont miután a gumik túl sok sarat gyűjtöttek össze, cipelik magukkal végig az erdőben, így visszájára fordulhat a széles kerék nyújtotta előny, nagyobb súly. Ebben a kérdésben a fórumozók sem értenek teljesen egyet, vélhetően a fizikum és a fat bike iránti elkötelezettség is számít, amikor a sáros talaj a vita tárgya.

Abban talán mindenki egyetért, hogy első, egyetlen bringának nem szabad fat bike-ot venni, viszont megfelelő anyagi forrás mellett második vagy harmadik számú gépnek remek választás lehet. Kérdés, megéri-e a pénzét… Mert a fat bike alapvetően drága mulatság. Találni már százezer forinttól is, de könnyen a két-háromszázezres kategóriában találhatjuk magunkat, sőt ne lepődjünk meg, amikor egy-egy ismert gyártó félmillió forintért kínálja kövér kerékpárját. Ami az elektromos kivitelt illeti, itt háromszázezer forint körül kezdődik a licit, és akár egymillió fölé is kúszhat.

Címlapfotó: shutterstock

(Megjelent a Bringázás 2018 magazinban)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!