Ez már tényleg a kerékpározás csimborasszója: fat bike aszfalton, elektromos rásegítéssel.
A hagyományos országúti kerékpárok rajongói valószínűleg most koncolnának fel azért, amit tettem, mivel a fat bike-nak maga a létjogosultsága is vitákat gerjeszt, hát még, hogy rendeltetési helyétől igazán ellentétes közegben próbáltam ki, no meg rásegítéssel. Ennél már tényleg nem lehet jobban megcsúfolni a hagyományos bringázást.
Másrészt viszont mi a helyzet az újító ötletekkel, a hobbiszintű felhasználókkal? Azokkal, akiknek van pénzük egy jópofa bringát venni, azokkal, akik kis erőkifejtéssel szeretnének haladni, vagy éppen azokkal, akik olyan régióban élnek, ahol van értelme a vastag gumis kerékpárnak?
A fat bike esetében a legfontosabb, hogy ne akarjuk véresen komolyan venni a bringázást. Egy új őrület, amely hatalmas hírveréssel tör utat magának. Drága játékszer, olyan, mintha vennénk egy kabriót vagy egy quadot. Használati értéke korlátozott, a mókafaktor viszont jelentős.
A fat bike – nem véletlenül – Alaszkából indult világhódító útjára, ott tényleg szükséges, mert a vastag kerekek hóban és homokban nyújtanak valódi segítséget. Ez a két érdemi felhasználási területe, mivel a (puha) homokban, hóban még egy mountain bike-kal is simán elsüllyedünk, de a vastag kerekeknek köszönhetően a kövér kerékpárral haladhatunk – ha nem is vad tempóban, de mehetünk.
A tengerparton remek túrákat lehet szervezni, így teljesen érthető, hogy a sarkköri hideg után a melegebb égövön is felfigyeltek a sporteszközre.
Hiányzik a teleszkóp
Érdekesség, és még a drágább kivitelű fat bike-ok esetében is igaz, hogy ezekről a gépekről többnyire hiányzik az első teleszkóp. A hiányt a gumikkal igyekszik kompenzálni, vagyis a széles és puhára fújt gumik segítenek a rugózásban.
A kerekek nagyjából kétszer olyan szélesek, mint egy hegyibringán, és még kétszer szélesebbek, mint egy országúti kerékpáron; ráadásul jóval kevesebb az ajánlott guminyomás, ezért a puhább kerekek abban is segítenek, hogy a süppedős terepen finomabban fusson a bringa. Ennek persze aszfalton fizetjük meg az árát, mert a puha és széles gumi miatt hatványozottan nehéz a haladás.
Magyarországon hó ugyebár csak néhány hétig van, homok esetleg az Alföld egy részén, szóval a fat bike tényleg csak kiegészítő darab lehet. A különböző fórumokon pedig megoszlanak a vélemények, hogy sárban menyire használható. A hegyikerékpárok esetében is van egy szint, amikor már túl nagy a dagonya, s szinte használhatatlanná válik a gép, és a fat bike-nál is akadnak fenntartások. Elvileg jobban tapad, szélesebb a futófelület, viszont miután a gumik túl sok sarat gyűjtöttek össze, cipelik magukkal végig az erdőben, így visszájára fordulhat a széles kerék nyújtotta előny, nagyobb súly. Ebben a kérdésben a fórumozók sem értenek teljesen egyet, vélhetően a fizikum és a fat bike iránti elkötelezettség is számít, amikor a sáros talaj a vita tárgya.
Szűkös a piac
Az általunk megkeresett cég értékesítője, Aranyi Zoltán elmondta, éves szinten csupán néhány fat bike-ot adnak el, s úgy véli, a piac nem is nagyon bővül, mert hiányoznak a szükséges feltételek.
„Egy minőségi fat bike alapára háromszáz-háromszázötvenezer forint, ráadásul kevés gyártó szán helyet a palettáján ezeknek a kerékpároknak, s a domborzati tényező sem segít, mert kevés szántót vagy hegyi ösvényt találni Magyarországon.”
Címlapfotó: shutterstock
(Megjelent a Bringázás 2018 magazinban)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!