Parti András felajánlotta vérplazmáját

A koronavírus-betegségből felgyógyuló sportolók ajánlották fel vérplazmájukat a fertőzöttek kezeléséhez – jelentette be dr. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese, a vérplazma-terápiát kifejlesztő OrthoSera Kft. ügyvezetője és Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos, az önkéntességet és adományozást koordináló akciócsoport vezetője április 30-án az egyetem budapesti épülete előtt tartott sajtótájékoztatón. Az eseményen részt vett a legutóbbi három olimpián részt vevő, 37 esztendős Parti András hegyikerékpáros is.

 

Átesett a betegségen?

Noha volt olyan orgánum, amely betegként írt rólam, ez csak egy lehetőség, mert a tesztem negatív lett. Március közepén Törökországban versenyeztem, aztán egy-két napig beteg voltam. Már itthon és külföldön is beindult a járvány, hazaérve nekem is bedurrant a torkom, köhögtem, majd' megőrültem, annyira fájt.

Utána hívtam a körzeti orvost és a koronavírus-információs vonalat is. Egy héttel később sikerült tesztet csináltatni, nyálkahártyából vettek mintát, negatív lett, ráadásul amikorra elvégezték, jól is voltam.

Akkor nem is volt koronavírusos?

A teszt szerint nem, de elképzelhetőnek tartom, hogy mégis – mindenesetre a plazmaadással vélhetően kiderül, hiszen vért is vizsgálnak. Amikor rosszul éreztem magam, egyszer volt harmincnyolc Celsius-fokos hőemelkedésem, és folyt az orrom, illetve utána majdnem egy hónapig gyengébbnek éreztem magam. Kezdetben az edzés negyedénél azt mondtam, nem bírom végigcsinálni, aztán fokozatosan jobban lettem. A tesztem negatív eredményt hozott, de két hétre karantenizáltam magam, csak otthon edzettem, görgőztem.

 

Most hogy van?

Az olimpia elhalasztása kicsit szíven ütött, de néhány nap után rájöttem, el kell fogadni, ha jövőre, hát jövőre lesz. Próbálom a pozitívumokat keresni. Tavasszal például sosem töltöttem ennyi időt itthon, nyugalomban, és végre eljutottam horgászni is! Persze ez nem optimális, nem ezért kellett volna így alakulnia, de akkor nézzük már a jó oldalát – az erdőben is nyugisan bringázom.

Azért az egy év halasztás nem feltétlenül önnek kedvez…

Az idő múlása tényleg nem nekem dolgozik, viszont az idény rapszodikusan alakult, sokáig kérdéses volt a megélhetésem. Aztán februárban az UTE-ba igazoltam, a klub pedig stabil hátteret biztosít. Teljesen azért nem dőlhetek hátra, hiszen még nincs aláírt szerződésem jövőre, de jók a körülmények, sokkal nyugodtabban készülhetek majd.

A fiatalok megakadályozhatják, hogy eljusson a tokiói olimpiára?

Azon dolgozom, hogy ne így legyen, talán a rutinom kamatozhat. A fiatalok többet fejlődnének a versenyeken, ugyanakkor lehetséges, hogy én jobban viselem a monoton edzéseket. Minden erőmmel azon leszek, hogy eljussak a játékokra.

Érintik a járványügyi szabályok?

A konditermi edzésekben korlátozva vagyok, de próbálom az itthoni eszközeimmel megoldani az erősítést. A szabadban azonban gond nélkül lehet sportolni. Mentálisan nehezebb inkább, hogy nem tudom, mire készülök. Rendesen edzek, viszont a motivációm nem ugyanaz.

Mire számít, mikor rendeznek versenyeket?

Talán a nyár második felében. Az eleve elhalasztott németországi világbajnokságot törölték, ahogyan a világkupa-sorozat legtöbb állomását is, talán leghamarabb néhány hazai eseményt rendezhetnek meg. Egyébként országonként eléggé különböző körülmények között készülünk, van, aki egy-két hónapja csak a négy fal között edzhet, nem azonosak a feltételek.

Előfordulhat, hogy jövőre sem lehet megrendezni az olimpiát?

Megfordult a fejemben, de igyekeztem elhessegetni, mivel kétezerhuszonkettő már tényleg messze lenne. Igaz, korábban sem azt mondtam, hogy kétezerhúszig, hanem az olimpiáig sportolok.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!