Engem is csalódásként ért, hogy elhalasztottak több olyan nemzetközi kerékpáros körversenyt, amelyen indultam volna. Persze a Giro d’Italia és a Tour de France nélkül sem áll meg az élet, de mégiscsak ezek azok a viadalok, amelyekért az ember napi öt-hat órát edz, és amelyekért olyan sok mindent feláldoz.
Nagy versenyek híján az utóbbi időben kevesebbet edzek, mint normál versenyidőszakban. Mivel nem tudjuk, mikor indul újra az idény, az öt-hat órás edzésnapokat lefeleztük, ami éppen elég, hogy kondiban tartsuk magunkat arra az esetre, ha netán újra be kellene gyújtanunk a rakétákat.
Hétfő reggel nyolckor keltem, ami viszonylag korainak számít, majd a mérlegelés következett. Örömmel láttam, hogy testsúlyom a hatvanöt-hatvanhat kilogrammos optimális tartományban mozog. Reggelire zabkását ettem, mostanában valahogy ráálltam erre a vonalra, de mivel éhes maradtam, megettem még egy szendvicset is.
Az ebédről is szólnom kell, mivel mostanában – sok csapattársamhoz hasonlóan – új étrendet próbálok ki. Ez azt jelenti, hogy csökkentjük a hús mennyiségét, amennyire csak lehet, de az egyik csapattársam, aki Tour de France-szakaszgyőztes, egyáltalán nem eszik húst. Ez persze nem jelenti, hogy valaki csak vegetáriánus étrenddel lehet sikeres, de ez is egy lehetőség. Szóval a párom – akivel nemrég költöztem össze – édes burgonyából készített tepsis krumplit, amelyhez marinált tofut tálalt, és mindennek tetejébe házi tzatzikiöntet is került az asztalra.
Kedden pihenőnap, hogy szerdán teljes gőzzel nekivághassak a virtuális körversenynek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!