Bécsi maratoni: a törlés következményei

Csaknem egy hónapja, március 11-én jelentették be a szervezők, hogy a koronavírus-járvány miatt elmarad az április 19-re tervezett Bécsi maratoni. Ausztria legnagyobb ilyen jellegű sporteseményére 130 országból – így Magyarországról is – 45 ezer résztvevőt vártak.

Wolfgang Konrad főszervező hangsúlyozta, tekintettel a futók, a közreműködők, valamint az ország egész lakosságának egészségére, nem hozhattak más döntést. Bár március 6-án még a nagyszabású futórendezvény megszervezése mellett érveltek, később belátták, nincs más megoldás, mint a halasztás, méghozzá idejében, hogy a versenyzők lemondhassák szállásfoglalásaikat, utazásaikat.

Három héttel a bejelentés után a főszervező terjedelmes interjút adott a Vienna Marathon hivatalos oldalán. Ebben többek között érzelmi hullámvasutazásról, gazdasági károkról, valamint az emberiségre váró jövőről és feladatokról is beszélt.

A kérdésre, hogy mekkora anyagi kár érte a szervezőt, Wolfgang Konrad nem tudott pontos választ adni.

„Még nem kaptuk meg minden területről a számokat, továbbra is tárgyalásokat folytatunk a beszállítókkal, az utazási irodákkal, valamint a támogatókkal. Bevételünk nincs, és sok mindent ki kellene még fizetnünk. A kárunk másfél és kétmillió euró között lehet.”

Mint kiderült, a tavasszal nem rendeznek futóversenyt. Felvetődött a kérdés, ez milyen hatással lehet az osztrák futótársadalomra.

„A válasz attól függ, meddig tartanak a korlátozások. Egy jelentős esemény lemondása sokkal többet jelenthet, mintsem gondolnánk, mert sok futó kevesebb lett egy álommal. Bízom benne, hogy azok a rendezők, akik hasonlóan jól döntöttek, esetleg abban bíznak, hogy az ősszel még versenyt szervezhetnek, átvészelik a krízist.”

Wolfgang Konrad reméli, az ősszel már lehet versenyeket rendezni, ám nem várhatjuk el, hogy minden ugyanolyan lesz, mint korábban.

„Nagy reményekkel várom a jövő évet, a körülményeket azonban még nem ismerhetjük. Lehet, a Bécsi maratoni is más lesz, de nem mondanám, hogy rosszabb, s talán az emberiség tanul a járványból. Nem szeretném, hogy a jövőben Bécsben naponta több kenyeret dobjanak ki a szemétbe, mint amennyire Graznak szüksége van. Nem akarom, hogy kilenc euróért Barcelonába lehessen repülni egy csésze kávéért. Sőt, egy üzleti találkozó miatt se kelljen feltétlenül Londonba repülni, mert ahogy napjainkban tapasztaljuk, megy ez videón keresztül is. Ráadásul így sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak lehetünk.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!