Új edzés: Mányoki Attila az újrakezdésért

Továbbra sem egyszerű…

Mint mindenkinek, nekem is a kiszámíthatatlanság a legnehezebb. Az edzőtáboraimat már töröltük, ugyanakkor a június végére tervezett New York-i úszásom még „áll”. Naponta többször nézem a tengerentúli oldalakat, a verseny különböző csatornáit, no meg persze tartom a kapcsolatot ottani úszókkal, és a sok információ egyre inkább kételyt ébreszt bennem. A többség könnyebben vár ki, lehet azt hinni, hogy akkorra odaát kicsit jobb lesz a helyzet.

Ráadásul egy úszóverseny néző- és indulói létszámát össze sem lehet hasonlítani, kevesebben lennénk összezárva. Nekem viszont nem egyszerű optimistának lenni, hiszen azt sem tudom, hogyan jutok el az Egyesült Államokba, mi van, ha nem kapok vízumot?

Szerintem két-három héten belül eldől, mi lesz a verseny sorsa, de jobb lenne minél hamarabb a bizonyosság… Amíg pedig tehetetlenül várok, próbálok alternatív versenyeket találni, hiszen a nyár végén, kora ősszel Európában is rendeznek jelentős eseményeket, no meg igyekszem magam olyan formában tartani, hogy az úszás újrakezdése ne érjen fel arculcsapással.

A kijárási korlátozás egyelőre nem érint, hiszen az elmúlt két hétben csupán egyszer kerékpároztam az országúton, minden más mozgást a házban végzek.

Annyiban okozhat majd nehézséget, hogy kérdéses, a szabad vizek melegedése után elutazhatok-e úszni a Velencei-tóhoz. Munkába lehet járni, de vajon ha megállít a rendőr, mondhatom-e neki, hogy az úszás a munkám?

Addig marad a bringa itthon, ezúttal Írország délnyugati részére kalandozom, ahol majdnem minden évben megfordulok edzőtáborban. Plusz a szárazföldi munkában – nagyobb súlyok híján – elsősorban kisebb súlyzókkal dolgozom, saját testsúlyos gyakorlatokat végzek, például fekvőtámaszt csinálok.

Optimista vagyok: bízom benne, hogy a nyár végén már úszhatok versenyen, így nem vész el a sok elvégzett munka.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!