„Ha nem szörföznék, börtönben ülnék, vagy halott lennék” – vallja magáról kendőzetlen őszinteséggel Daniel Schetter, akit a többség csak „Szörfös Danként” ismer a városban, ahol enyhén szólva sem számít hétköznapi figurának. Némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy egy michigani legenda, a róla szóló – a YouTube-on is megtalálható – kisfilmből is kiderül, hogy sokan azt gondolják, gondolták, hogy valójában nem is létezik.
Merthogy ő télen (is) szörfözik a Felső-tavon, amikor más a lábfejét sem dugja bele a hideg vízbe. Bár a legtöbben a napsütéssel és a nyárral azonosítják a sportágat, ő akkor vált igazán híressé, amikor bejárták a világot a jéggé fagyott, jégcsapokkal tarkított szakálláról készült képek. Ezeken a fotókon tényleg úgy néz ki, mint valami mesebeli szuperhős.
„Amikor észrevettem, hogy apró jégcsapok lógnak a szakállamon, ismét gyereknek éreztem magam. Mint amikor suli előtt zuhanyoztam, és miközben mentem az iskolába, megfagyott a hajam. De ez az arcomon volt.
Egyből jött is az ötlet, hogy megnövesztem a jégszakállamat, ami aztán annyira hatalmas lett, hogy az intim testrészemet is eltakarta volna.
Mint meséli, először Japánban próbálta ki a szörfözést, és egyből beleszeretett, azóta pedig el sem tudja képzelni nélküle az életét. Így néz ki egy napja:
„A szörfözés mentette meg az életemet, ennek köszönhetem, hogy letettem az italt – mesélte. – Mellesleg sokkal jobban tudok értékelni egy forró zuhanyt vagy egy unalmas ücsörgést a meleg szobában. Ez mind felértékelődik, ha sok időt tölt valaki a jéghideg vízben. Nem igazán tudom, kit hívhatunk legendának, de nagy rajtam a nyomás, és elég különleges, amit csinálunk. Néha már közel álltam a halálhoz, de ilyenkor érzem igazán azt, hogy élek.”
De nemcsak önmagát mentette meg. A helyi tűzoltóparancsnok állítólag azt mondta róla, hogy ő a legértékesebb ember a vízi mentésnél. Ezzel ő is egyetért, állítólag már jó néhány fuldoklót mentett ki a vízből.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!