Sportolás várandósság alatt

Sokan úgy gondolják, a terhesség alatt tiltott minden mozgásforma, és a kismama azzal segíti legjobban gyermeke fejlődését, ha egész nap nyugalomban van, pihen, alszik és lemond minden sporttevékenységről. Még egy laza sétát sem engednek meg maguknak.

Szerencsére az utóbbi években egyre többen kezdik felismerni a mozgás jótékony hatásait a születendő gyermekre és az anyukára. Azt, hogy a mozgás – és bizonyos sportok – a szellemre és a testre is pozitívan hatnak.

Ha a terhesség alatt is aktívak maradunk, magabiztosabbnak érezzük magunkat, nem gondolunk arra, hogy lassan „bebálnásodunk” és elzsírosodunk – már csak azért sem, mert csökken az elhízás kockázata. A lábunk kevésbé vizesedik, a hátunk sem fáj annyira, mert megerősödnek a hátizmok, s a visszér létrejöttének esélye is csökken.

A terhesség alatti mozgás energiát és erőt ad a hölgyeknek, endorfin szabadul fel, amely javítja a hangulatot (a magzatét is), növeli a kitartást, az izomtónust és a medencefenék erejét, utóbbi jól jön a szüléskor, növeli a vérkeringést, így a görcsök is csökkennek, s jótékony hatású az alvásra is.

A sportoló anyukáknál – kutatások szerint – nagyobb placenta jön létre, amely több tápanyagot biztosít a gyermeknek. A terhesség alatti edzéssel csökken a császármetszés esélye, és felkészít a szülési/vajúdási stresszre is. Sőt, szülés után a regenerálódás is gyorsabb!

Várandósan sportolni tehát kimondottan ajánlott, ugyanakkor néhányan áldott állapotban majdhogynem extrém módon mozognak: hatalmas súlyokat emelnek fel, miközben pocakjuk már óriásira nőtt, zsámolyokra ugrálnak, rövid távon sprintelnek…

Vajon hol a határ, mit szabad, mennyit és mikor? Nos, ez teljesen egyedi, mert mindenkinek más a terhelhetősége, a fizikai felépítése, nem mindegy ugyanis, hogy korábban sportolt-e, és milyen intenzitással, terheléssel. Nem mellékes, hogy hány hét múlva szül, s a terhesség alatt fellépett-e valamilyen egészségügyi probléma.

 

 

Általános tanácsként elmondható, az első 12 hétben jó, ha kicsit visszafogjuk magunkat, már ami az edzést illeti. Ez legyen a pihenő szakasz – főként, ha valaki nehezen esett teherbe, vagy lombikprogram részese, netán vetélt már korábban. A bűvös három hónap után álljunk neki sportolni, de előbb konzultáljunk orvosunkkal, aki tisztában van egészségügyi állapotunkkal és a kórelőzménnyel, majd a jóváhagyása után beszéljük át új edzéstervünket edzőnkkel, mert a korábbi tempóból vissza kell vennünk kicsit – vagy nagyon!

Amikor gyermeket várunk, elsősorban a babára koncentráljunk, s gondoljunk arra, a cél ilyenkor nem a csúcsteljesítmény elérése, vagy hogy minél több izmot pakoljunk magunkra, hanem a fittségünk megőrzése!

Míg korábban bizonyára hajtott minket a szálkásodási vágy, hogy minél gyorsabbak és erősebbek legyünk, ebben a néhány hónapban az egészséget és a biztonságot kell szem előtt tartani.

Ha már a biztonság szóba került: kerüljük azokat a sportágakat, amelyek ütéssel, eséssel járnak. Elfelejthetjük a thai bokszot a rúgások és gyomrosok miatt, a brazil jiu jitsut a fojtások, földrevitel, feszítések miatt, és eszünkbe ne jusson a hegyi kerékpározás vagy a sípálya. A lovaglás, a búvárkodás, a vízisí szintén tiltólistán szerepel, ahogyan a trambulin, a tenisz, és a golf is a hirtelen mozdulatok miatt.

 

 

Ennyi „nem!” után jöjjenek az ajánlott mozgásformák, legalábbis néhány példa: ilyen az úszás, a séta, a kismamatorna, a tánc, a csikung, a jóga, a pilates. Utóbbi kettő a légzéstechnikára és a nyújtásra helyezi a hangsúlyt, ezért tökéletes választás a szülésre hangolódva. Az úszás pedig azért jó, mert a vízben könnyebbnek érezzük magunkat, az ízületek sem terhelődnek, a gerincünk is optimális helyzetbe kerül, s biztonságosan átmozgathatjuk izomzatunkat. Persze nyitott méhszájjal tilos vízbe menni!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!