Karintia: jöhet a tél!

Verőfényes napsütésben sürögtek-forogtak az elegáns budai étterem felszolgálói. Beljebb, a vendégtérben sem volt fagyos a hangulat: Franz Klammer, az 1976-os innsbrucki olimpia lesiklóbajnoka kedélyesen fogott kezet minden egyes érdeklődővel. Arra készült, hogy hallgatóságának a télbe burkolózó osztrák tartomány, Karintia szépségeiről beszéljen. Feladatát valamelyest megnehezítette a kora őszt idéző időjárás, de segítséget kapott a hazai szervezőktől, akik Karintia havas tájainak fényképeivel igyekeztek megalapozni a téli hangulatot. Majd amikor elkezdődött a rendezvény, olyan kisfilmet vetítettek le az Alpok déli oldaláról, hogy az embernek azon nyomban kedve szottyant felcsatolni a sílécet.

„Érdemes sietni, mert rengeteg az érdeklődő – mosolygott szerényen az olimpiai bajnok. – Reggel hatkor elindulunk, és hétkor a szemünk láttára kel fel a nap. Hát van ennél csodálatosabb? Aztán persze jöhet a reggeli, majd hátradőlhetünk, mint aki jól végezte a dolgát – holott még el sem kezdődött a nap…”

A jelenlévők nem győzték sorolni, miért érdemes Karintiába látogatni, ahol nem pusztán a síelés szerelmesei találnak kedvükre való programot vagy kalandot. A kicsiket síiskolákkal csábítják, a befagyott tavak korcsolyázásra csábítanak, a termálfürdők, fürdőházak, valamint szaunák pedig a kikapcsolódást szolgálják.

„Hát akkor jöjjön a tél!” – adta meg a végszót Elke Maidic, Franz Klammer pedig egyetértően bólogatott mellette.

(Nyitókép: Franz Gerdl, Kärnten Werbung, Nassfeld Klammer)