Super Frenchi – ez a beceneve a francia Matthias Giraud-nak, aki nemrég világrekordot döntött azzal, hogy a Mont Blanc 4359 méter magas sziklájáról hajtott végre síbázisugrást. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a csúcsról lesíelt egy pontig, majd onnan ugrott, ami már így sem tűnik egyszerű mutatványnak, hát még ha kicsit jobban elmerülünk a részletekben.
Abban a magasságban harminc százalékkal kevesebb az oxigén, így az ernyője is harminc százalékkal lassabban nyílt ki, gyorsan kellett elrugaszkodnia, ám az ugrás előtt a síléce beleakadt a hóba, majdnem elesett, és a levegőben kellett visszanyernie az egyensúlyát. Végül sikerrel járt, és a világon elsőként hajtotta végre a hajmeresztő mutatványt – egy húszkilós felszereléssel a hátán. Több mint tizenkét óráig tartott, amíg felcipelte a csomagját a csúcsra, ahonnan nem sokkal később leugrott. Természetesen nem ez volt az első ehhez hasonló mutatványa, korábban levetette magát a 3970 méter magas Eigerről és a 4478 méter magas Matterhornról is.
https://www.youtube.com/watch?v=g8f6YuLOovg
És hogy mennyire veszélyes ez? Nagyon. Több súlyos sérülésen van már túl (tört már a térde és a szegycsontja is), és azzal is tisztában van, hogy minden egyes ugrásnál az életével játszik. Erről a kockázatról így vallott a fiának írt levelében.
„A félelem jó és hasznos. Tudom, hogy minden egyes alkalommal meghalhatok, amikor felmegyek egy magas hegyre. De a halál normális, és egy erős embernek el kell fogadnia a halandóságát.
Tizennyolc éves voltam, amikor elvesztettem a nővéremet, ami óriási trauma volt, de egyúttal lökést is adott. Ha meghalok, emlékezz, elég bátor voltam ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat, függetlenül attól, mennyire voltam megrémülve… Sohase hagyd, hogy a félelem közéd és a szenvedélyed közé álljon, te vagy felelős a saját sorsodért.”
Az édesapja ejtőernyősként szolgált a seregben, ő pedig már másfél évesen megtanult síelni az Alpokban, vagyis meglehetősen hamar elsajátította az alapokat. Kezdetben versenyszerűen űzte a sportágat, ám tizenöt évesen úgy döntött, hogy inkább a jóval nagyobb szabadságot kínáló freeride-ra vált. Erről így vallott egy korábbi interjúban:
„Amikor St. Gervais-be költöztem, ráébredtem néhány dologra. Elsőként arra, hogy nem én vagyok a leggyorsabb vagy a legerősebb síző. Tudtam, hogy sohasem kerülhetek be a válogatottba. Egyre többet síeltem a megszabott határokon túl, és akkoriban sokat snowboardoztam, ami felnyitotta a szemem. A sima síelésnél sokkal jobban élveztem, hogy sziklákról és magasról ugrálhatok. A freeride teljesen logikus választásnak tűnt. Ez azt jelentette, hogy bárhol, bármikor síelhetek, és látványos mutatványokat hajthatok végre. A síelőmúltamnak köszönhetően megvolt a technikai hátterem, a snowboardozás során pedig sok trükköt megtanultam. Huszonkét évesen tanultam meg ejtőernyőzni, és huszonnégy évesen hajtottam végre az első bázisugrásomat” – mondta a 35 éves extrémsportoló.
A küldetéséről pedig így vallott a fentebb idézett interjúban.
„Sok embernek nincs semmiféle célja az életben, ami nagyon elkeserítő.
Szerencsés vagyok, hogy vannak szenvedélyeim, és ha azzal, amit csinálok, sikerül néhány embert arra ösztönözni, hogy felkeljenek a kanapéról, és legyen bátorságuk az álmaik megvalósításához, maradéktalanul elégedett leszek.
Mindenkinek azt üzenem, hogy ne féljen, és semmi se tartsa vissza attól, hogy valóra váltsa az álmait.”
Edzésbalesetben elhunyt Matteo Franzoso olasz síző
Rakonczay Gábor: Az óceánon csakis önmagamra számíthattam
A FIS továbbra sem engedi az orosz síelők indulását
Rakonczay Gábor 75 nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt
