„Láthatatlanok”, de nélkülözhetetlenek. Hétfőnként jelentkező sorozatunkban olyan emberekkel foglalkozunk, akik nincsenek reflektorfényben, ám nélkülük egyetlen szabadidős verseny sem zajlana le zökkenőmentesen; akiknek a befutóérem vagy a siker helyett egy-egy mosoly a fizetség és a főnyeremény. Sorozatunk hatodik részében következzen Feigl Nikolett.
Nikolett két barátnőjével futott a Duna-parton, majd fokozatosan a terepfutásba is belekóstolt. A korábban a sorozatban is bemutatott Walter Ulriktól, továbbá Csányi Lászlótól (ők mindketten ismertek a terepfutókörökben) is kapott felkérést, hogy segítsen a versenyszervezésben, majd egyre nagyobb feladatokat bíztak rá. Általában a terepfutas.hu és az Ultra Trail Hungary versenyein szokott dolgozni, s talán egyszerűbb volna felsorolni, mit nem csinál, mint hogy mit tesz egy-egy versenyen. Segít berendezni a rajt- és célközpontot, ételt és frissítőt oszt, irányít, pályát bont, betanítja a segítőket, kordont állít fel, és persze a kötelező felszerelés ellenőrzése is a feladatai közé tartozik olykor.
Feigl Nikolett elmesélte, hogy azóta vannak apró trükkök arra, hogy ne történjen meg hasonló eset. Például a célban V-alakban állítják fel az asztalokat a kordon mögött, így oda senki sem tud benyúlni. Ráadásul csak az tud elmenni, akit kiengednek, és az érmet sem lehet csak úgy elvenni az asztalról.
Az ilyen eset akkor sem szegné kedvét Nikolettnek, ha maga élte volna át. Mint ahogyan az sem, amikor mondjuk az Ultra Trail Hungary versenyén minimális alvással három napig volt ébren. És az is előfordult már, hogy minden óvintézkedés ellenére teljesen leégett, mint ahogyan a másik véglet is megtörtént, azaz ázott már bőrig a rossz időjárási körülmények között.
„Kezdetben úgy mentem oda az eseményekre hogy majd lelkesítem a résztvevőket és mennyi energiát adok majd neki, aztán hazafele mindig rájöttem, ők töltöttek fel engem. Az idén csatlakoztam a Tegyél jót! Alapítványhoz, amelynek többek között Kemény Dénes is az alapító tagja. Nagyon sokat jelent, amikor a gyermekotthonban élő gyerekeknek igyekezzük átadni a sportolás szeretetét és megmutatni az erejét. Eszméletlen sok szeretetet kapok, mindig feltöltődik tőle a tank.”
Sorozatunk korábbi részei:
Önzetlen pontőrök – Győri Péter és Cifka Borbála
A sárga szoknyás, mosolygós lány – Ádám Krisztina
Gesztenyés pulyka és dobostorta a célban – Székely János
Kiszakadás a betonkockából – Harsányi Henrik
A legfontosabb – emberségesnek lenni – Balázs Erzsébet
Feldobálva ünnepelték, mint egy edzőt – Walter Ulrik