Függőségek: a sportolás sötét oldala

Böcz PiroskaBöcz Piroska
Vágólapra másolva!
2019.02.16. 19:30
Mikor jön el az a pillanat, amikor már nekünk is leesik, hogy a mozgást nagyon is túlzásba visszük? Hogyan lehet ezt megelőzni? Mit tekintünk függőségnek a sport esetében? Interjú Menczel Zsuzsa sportpszichológussal.

Menczel Zsuzsa sportpszichológus PhD, egyetemi adjunktus a PPKE BTK Pszichológiai Intézetében – őt kérdeztük a futás és függőség kapcsolatáról.

Mit tekintünk függőségnek a sport esetében?

A függőségnek sok szintje van. Bár nem a ráfordított idő a fontos, például a pihenőnap hiánya felvetheti a gyanút. Általánosságban mondva, ha a testi vagy lelki egészsége károsul valakinek, például fáradásos törése lesz, vagy alvászavart okoz a futás vagy annak hiánya, akkor addikcióról beszélünk. Mindezt három hónapos, féléves távlatban kell vizsgálni.

Egyéb jel lehet, ha a futó elhanyagolja a családját, barátait, vagy leépíti a kapcsolatait, elhanyagolja munkahelyi kötelességeit – sőt, nem fizet be számlákat, mert helyette inkább edzőcipőt vesz. A függő soha nem tekint a jövőbe, mellékes neki, hogy hosszú távon tud-e sportolni.

Ha beütjük a keresőprogramba, hogy testedzés addikció kérdőív, egy rövid, hattételes kérdőívvel bárki tesztelheti magát, ami jó irányadó lehet, ha kétségei vannak önmagáról. A túlzott sportolás gyakran összefüggésbe hozható evészavarokkal is. Így érdemes lehet azt is megvizsgálni, milyen motivációból kezdett valaki mozogni, mi a célja vele, mit szeretne elérni a későbbiekben. Ezek a tisztázó kérdések segíthetnek abban is, hogy helyén tudjuk kezelni a sportolás mennyiségét, a versenyeken való részvételünket és az eredményeinket. Gyakori hiba, hogy a profikhoz hasonlítjuk magunkat, miközben hobbisportolók vagyunk. Ilyenkor a legnagyobb csapda abban áll, hogy míg a profiknak az a munkájuk, hogy napi nyolc órát eddzenek, addig egy hobbisportoló napi nyolc órát dolgozik vagy ül az iskolapadban. Ő tehát csak a kötelezettsége végeztével tud a mozgással foglalkozni, és ehhez mérten fejlődik, ér el eredményeket.

Menczel Zsuzsa szerint a sportfüggőség más addikciókhoz képest akár gyógyulási folyamatot jelenthet

Létezik olyan, amikor sporttal váltunk ki egy korábbi addikciót, például alkoholizmust, drogfüggőséget?

Igen, a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem ritka a függőségváltás, vagyis a drogaddikciót lecseréli a használó valamilyen viselkedéses függőségre, például a sportolásra. A váltás azonban nem mindig oldja meg a problémát, hiszen az eredeti függőséget kiváltó gondok nem szűntek meg, így gyakori, hogy a kiváltó tevékenység, jelen helyzetben a mozgás szenvedélybetegségbe fordul.

Akkor ez mégsem megoldás?

Ha megfogalmazódik az igény, hogy valaki változtasson a problémáján, az mindenképpen előrelépés. Azt is le kell szögezni, hogy a sportolás, még ha túlzott formában is, elfogadhatóbb megoldás, mint a szerfüggőség. Természetesen az sosem szerencsés, ha valaki függ egy bizonyos dologtól, legyen az bármi, mégis tekinthetjük ezt perspektívájában egy gyógyulási folyamatnak. Azt is látjuk, hogy a sportszenvedély segít az egyénnek egy társadalmilag elfogadottabb útra lépni, ahol sokan támogatják. Az új élmények, új barátok modellt jelenthetnek a „normális” életvitelre, így talán könnyebben találja meg az egyensúlyt később az életében és a mozgásban is.

Gyakran a mozgás egyfajta téves megküzdési mechanizmusnak is tekinthető. Tehát az ember nem ismer egyéb feszültséglevezető technikákat, nem tud jól bánni a stresszel, hanem az egyetlen jól bevált módszere a mozgás.

Ilyenkor mindig ehhez az egy megoldáshoz tér vissza. Azonban, ahogy a droghasználatnál is jellemző, ez a viselkedésmód oda vezethet, hogy a korábban jó érzéseket adó tevékenység, például a futás kényszeressé válik, és ennek hiányában már rosszul érzi magát. Fontos tehát a sport helyét megtalálni az életünkben, de emellett egyéb megküzdési technikákat is érdemes megtanulni, mint az információszerzés, relaxáció, társas támogatás keresése.

Kiket érint ez a probléma?

A kutatások szerint a leginkább veszélyeztetett populáció a fiatalabb korosztály, a 18–25 évesek. Ennek több okát is találjuk. Egyrészt kevesebb tapasztalattal rendelkeznek például a stresszel való megküzdés területén, és a hiányos minták elvezethetik őket ahhoz, hogy a sportban vezessék le a feszültségeket. Az idősebbek már több elköteleződéssel is bírnak, mint a munka, család, gyerekek. Így sokszor az időbeosztásukba sem férne bele, hogy végtelen órákat töltsenek a sportpályán.

Mit lehet tenni, ha esetleg magunkra ismertünk és változtatni szeretnénk?

Ha valaki úgy érzi, túlzásba vitte a sportolást, érdemes segítséget kérni, hogy újra egyensúlyba kerüljön az élete. Amit ő maga is megtehet, hogy kitölti a már említett kérdőívet, mely az interneten is föllelhető. Fontos kiemelni, hogy a kérdőív nem diagnosztikai értékű, sokkal inkább irányadó.

Érdemes továbbá tisztázó kérdéseket föltenni saját magunknak, hogy miért is sportolunk, mik a céljaink, mit szeretnénk elérni. Mi az, ami a túlzott sportolás miatt kimarad az életünkből.

Jellemző-e, hogy a konfliktusok elől kitérünk és inkább elfutunk előle. Vagy lehet, hogy épp hiányzik valami vagy valaki, és ezt az űrt próbáljuk betölteni a sport segítségével. A családtagok, barátok is jó fokmérőt jelentenek, ha hirtelen nagyon megváltozik a viselkedésünk. Hallgassuk meg őket is. Feltűnő lehet, ha mindenki azt jelzi vissza, hogy elhanyagoltuk őket, mostanában nem lehet közös programot megbeszélni velünk.

Legfrissebb hírek

Az őszi gyümölcsök és zöldségek serkentik az izomműködést, és immunerősítők is

Csupasport
2022.10.14. 11:40

Osztrák népnevelés javító szándékkal

Csupasport
2019.10.15. 15:28

Borúlátó osztrák derűlátók

Csupasport
2019.10.09. 10:07

Ingyen sportolhatsz Debrecenben

Csupasport
2019.08.22. 16:14

Hölgyválasz: igent mondanak a futásra

Csupasport
2019.05.18. 15:55

Mit tegyen a futó, ha elfáradt?

Csupasport
2019.05.10. 21:10

Adrenalinfröccs: segítség a gyógyulásban

Csupasport
2019.04.04. 12:12

Rákos barátjáért fut maratonit

Csupasport
2019.03.30. 11:41
Ezek is érdekelhetik