Mennyi kalóriát égethetünk el síeléssel?

Az ember bármilyen mozgást végez, azzal kalóriát éget. A kalóriaégetés intenzitása azzal növelhető, ha maga a mozgás intenzitása is nagyobb, plusz ha a szervezet még nem szokott hozzá az adott mozgáshoz. A kalóriaégetésből pedig akkor lesz zsírvesztés, ha a kalóriabevitelt – vagyis az étkezést – okosan igazítjuk hozzá a sportoláshoz, esetünkben a síeléshez.

A síelés – pontosabban a lesiklás – megítélése fogyás, illetve zsírégetés ügyében vitatott, ugyanis a kutatások azt mutatják, hogy valamelyest kevesebb kalória égethető vele, mint például a futással, ellenben a sífutás kőkemény zsírégető hatású mozgásforma.

A lesiklással az a legnagyobb baj, hogy ugyan maga a lesiklás mozdulatai nagyon igénybe veszik az izomzatot, ezzel együtt sok kalóriát éget a szervezet, a síliften eltöltött hosszú percek azonban csökkentik ezt a hatást.

Zsírt égetni többféleképpen lehet. Ismerjük a régi, hagyományos kardiomozgásokat, amelyek a zsírégető pulzuszónában zajlanak, vagyis általában 120–140-es pulzus között, itt az energianyerés először szénhidrátból történik, majd 30–40 perc után a zsírraktárakból. Az egyenletes pulzluson történő mozgás nem a leghatékonyabb módja a zsírégetésnek, sokak számára unalmas is, ráadásul a havas lejtőkön – lesiklás esetén – nem is valósítható meg, hiszen nincs végtelenített lesiklópálya.

A sífutás viszont ebből a szempontból tökéletes megoldás: nemcsak azért, mert ott a hosszú távú edzés is megoldható, hanem azért is, mert nagyon sok izomcsoportot megdolgoztat a sífutás helyes végrehajtása – a lábakat és a farizmot, illetve a karokat, a vállat és a törzs teljes izomzatát is. Arról nem is beszélve, hogy a hidegben végzett tartós keringésfokozó mozgás pluszterhet – vagyis kalóriaégetést – ró a szervezetre, hiszen úgy kell az izomzatot oxigénnel dús vérrel ellátni, hogy közben a külső, alacsony hőmérséklet miatt eleve hőkiegyenlítésre törekszik a szervezet.

De visszatérve a lesikláshoz: ott inkább amolyan intervalledzés valósul meg, vagyis a magas pulzust (a síliften) alacsonyabb pulzus váltja, olykor öt-hat órán keresztül. Ilyenkor egy átlagos testalkatú sportolónál akár 2500–3000 kalória is eléghet.

Akkor jó, ha a súlyvesztés nemcsak folyadékvesztésből – amit azért síelés közben muszáj pótolni – áll, hanem valóban a zsírraktárakhoz nyúl a szervezet.

Ez akkor valósítható meg, ha a sok és intenzív mozgást okos étkezéssel kombináljuk. Az nem elég, ha elégetünk 3000 kalóriát a lesiklópályán, de közben több ezer kalóriát tömünk magunkba a hüttében és a vacsoránál, plusz még egy kis alkohollal is leöblítjük. A megoldás az, ha a terhelés mértékéhez igazítjuk az étkezésünket, és az étkezések során elfogyasztott élelmiszerek tápanyagban és nem energiában gazdagok.

A lesiklásra a fentieken túl az is igaz, hogy nemcsak a mozgás időtartama a mérvadó, hanem az is, hogy mennyire intenzív, mennyire veszi igénybe az izomzatot és az idegrendszert. Mivel az egyik legnagyobb izom, a combfeszítő dolgozik a legtöbbet lesiklás során, eleve brutálisan ég a kalória, arról nem beszélve, hogy az izom-ideg kapcsolat intenzitása – a koncentráció – is égeti a kalóriát rendesen. Vagyis összefoglalva kijelenthető, hogy sok és kimerítő síeléssel, plusz mértéktartó, tápértékben, de nem kalóriában gazdag étkezéssel kiváló alakformáló mozgás a lesiklás.