Manapság ha az Antarktisz vagy a Déli-sark kifejezést halljuk, automatikusan Rakonczay Gábor neve ugrik be. Az extrém sportoló november végén kezdte el nagyjából 50 naposra tervezett túráját, amelynek célja, hogy a szárazföld széléről indulva gyalogosan elérje a Déli-sarkpontot.
Alig egy hete – két felvonásban – viszont még az övénél is őrültebb kalandra vállalkozott néhány sportember, akik Port Lockroynál, vagyis az Antarktiszon úsztak!
„Ki kell lépni a komfortzónából, de ez az a feladat, amelyre én sem vállalkoznék. Hívtak, de úgy éreztem, meghaladja a képességeimet, hogy nagyon hideg levegőben, mínusz fokos vízben ússzak”
Az International Ice Swimming Association (Nemzetközi Jégúszószövetségnek fordíthatjuk a szervezet nevét, amelyet talán még senki sem írt le magyarul), azaz az IISA 2009-ben alakult, és az idén először hivatalos úszást szervezett az Antarktiszra. Az eseményen a mínusz egy fokos vízben (az eredményeket itt találja) 12 férfi és két nő teljesítette az 1000 métert. Az első napon, novemberben csak hét úszó ugorhatott vízbe Port Lockroyban, az időjárás miatt a többieknek november 25-én Mikkelsen Bayen kellett megmártózniuk – a két alkalmat nézve nulla és mínusz három fok között mozgott a levegő hőmérséklete. Elképesztő volt látni, ahogyan a versenyzők az úszás előtt még állig felöltözve készültek a távra, amelyet kisebb jéghegyek, jégtáblák között tettek meg. Természetesen a szervezők folyamatosan figyelték az úszókat, hogy ha bárki rosszul lesz, azonnal kihúzhassák a vízből, és persze mindenki alapos orvosi ellenőrzésen esett át a verseny előtt.
Noha ezen az eseményen mindenki győztes, a leggyorsabban a 42 esztendős bolgár Petar Sztojcsev teljesítette az 1000 métert, 11:08.39 perc alatt úszta le a távot. A nők mezőnyében győztes 25 éves argentin Victoria Morinak 12:02.30 percre volt szüksége, amellyel egyébként második lett volna a férfiak között.
„Tavaly arra tettem fel az életemet, hogy megvalósítsam az álmomat, és ússzak a jeges déli-sarki vízben – idézte a sportolót az eseményről több beszámolót is közlő openwaterswimming.com. – Ez volt életem legnehezebb versenye. Nemcsak azért, mert az Antarktiszon rendezték, hanem az odavezető út miatt is. Egy hónappal a verseny előtt hagytam el Bulgáriát, útközben többször is eltolódott a továbbutazásom – a versenyen pedig mínusz három Celsius-fokos volt a levegő. A vízbe érkezéstől csak igyekeztem azt tenni, amit a legjobban tudok – úszni. A sós hideg víz miatt nem éreztem fájdalmat, egyszerűen élveztem a kristálytiszta, sötétkék és árnyékos színt, amelyet sohasem felejtek el. Amikor a végén megérintettem a hajót, nem is érzékeltem, milyen hideg volt, csak azt, hogy elértem az álmomat, azaz úsztam a hetedik kontinensen.”