Legyen büdös a kukorica!

Manapság egyre nagyobb jelentőséggel bír az etetés. Ahogy a mai tinédzserek, úgy a halak is egyre inkább elkényelmesednek, sőt egyre válogatósabbakká is válnak. Néha már nem jó a sima kukorica, fittyet hánynak a mezei búzára, hozzá sem szagolnak a vízbe öntött takarmányokhoz. Éppen ezért most annak jártunk utána, hogyan érdemes előkészíteni, beáztatni, erjeszteni a különféle kukoricákat, búzákat, hogy aztán az etetés helyszínén meghozzák a kívánt sikert.

Kezdeti lépések

A kukoricát vagy búzát megmossuk, tiszta, langyos vízzel felengedjük egy jól záródó vödörben. Hozzáadunk némi cukrot, de elég egykanálnyi is, hogy az erjesztő baktériumoknak legyen induló táptalajuk, majd – mint a legjobb receptkönyvekben – ízlés szerint élőflórás kefírt, sörélesztő tablettát vagy akár egy pocsékabb minőségű dobozos sört is hozzáönthetünk. Valamennyitől más lesz a zamata, ezért ki kell próbálni, a különböző helyeken melyiket szeretik a halak. Ismerünk olyan horgászt, aki még egy „sárgát” is beleereszt a vödörbe, mert a régi hagyományok szerint – állítólag – csodás hatása van.

Erjesztés

A fő attrakció ezt követően jön. Egy hétig lefedve állni hagyjuk meleg, de nem napsütéses helyen. Aki nem bírja a szagokat, ne nyitogassa naponta ellenőrizni, az érzékenyebbek akár a taccsot is kidobhatják… A kukorica kellően kemény marad egy hét után is, ellenben a búza megpuhul, ezért utóbbit horogra már nem lehet tenni, kizárólag etetésre használjuk. A végeredmény hatásos lesz, a pontyok és keszegek sem kerülik el a horgot.

Végeredmény

Az elkészült, etetésre szánt kukorica és búza az esetek többségében meghozza a kapást. S hogy miért jobb, mint a sima kukorica? Mert intenzívebb az illata. De! Nem szabad túlerjeszteni sem, mert az már tényleg riasztó, s előfordulhat, hogy a halak is undorodnak tőle.