Csak lassan a testtel!

Idehaza mennyire vannak tisztában az élsportolók a gerincvédelem jelentőségével?
Fontos, hogy említette, idehaza, hiszen nagy a különbség a külföld és Magyarország között. Az Egyesült Államokban például nem kérdés, hogy az edzői csapat tagja egy gyógytornász is, és nemcsak akkor használják a tudását, amikor a sportolónak egy sérülésből kell felépülnie. Egyszerűen a gyógytornász van a birtokában annak a magas fokú mozgásrendszeri tudásnak, amely biztonságosabbá és hatékonyabbá teszi a sportolást. Az Egyesült Államokban vagy Kanadában például rengeteg pénzt fordítanak a kutatásra, részben mert adott esetben magára a sportolóra is dollármilliókat költenek, és cserébe látni akarják a teljesítményt.

És mi a helyzet idehaza?
Vannak már kezdeményezések, de az egyesületek többségében még nincsenek gyógytornászok. Pedig az edzők többsége nincsen a szükséges ismeretek birtokában. Ami nem is az ő hibájuk, nekik egyszerűen fel kell ismerniük, hogy szükségük van olyan szakemberekre, akik a mozgásrendszerből fakadó energiát maximálisan ki tudják aknázni. A rutinosabb, a már harminc-negyven éve a pályán lévő trénerek kevésbé nyitottak, de vannak ellenpéldák, Zsiga Gyula modern szemlélete példaértékű a kézilabda területén.

Ha ekkora a gond az élsportolóknál, mi lehet a szabadidős sportolóknál?

Ott még nagyobb a baj, hiszen még a szakembereknek is nehéz elmagyarázni, miért fontos például a kar mozgásakor a gerinc stabilitása – most hogyan értetjük meg ezt az átlagemberekkel, akiknek a minimális anatómiai ismeretei is hiányoznak? Pedig nekik is fontos lenne tisztában lenniük a gerincvédelem fontosságával, még akkor is, ha nem heti tízszer edzenek, hanem például kétszer futnak. Ha nem stabil a gerinc, nem stabilak a csigolyák, nem stabil a törzs és a végtag sem, így pedig könnyen kialakulhatnak sérülések, rándulások vagy hosszú távon a rossz terhelésből fakadó fáradásos törések, szakadások.

Mi lehet a megoldás?
Az ideális világban a sportolás azzal kezdődne, hogy szakembertől megtanulunk mozogni. Gondoljunk bele, teljesen elképzelhetetlen, hogy elmegyünk egy fitneszklub egy órájára, majd húsz különböző hátterű, adottságú ember ugyanazt a gyakorlatot végzi, és az jó neki. Nem lehet jó mindenkinek. Az egésznek ott kellene kezdődnie, hogy először rendbe rakjuk a testet, azután gyúrunk a bikinialkatra.

Hogyan figyeljen a gerincvédelemre a szabadidős, hobbiból sportoló ember?
Jó volna, ha kezdetben heti legalább egyszer látná szakember, és heti háromszor dolgozna a gerinc stabilitásán és a mozgásminták javításán. Két-három hónap alatt szépen rendbe lehet tenni a testet, el lehet érni, hogy minden ízület a számára megtervezett mozgástartományban mozogjon, stabil legyen a gerinc és a mozgásminták is helyesek legyenek. Például az ülőmunka nagyon megrövidíti bizonyos szövetek hosszát, korlátozza mozgásukat, ilyenkor előbb helyre kell állítani a mobilitást, majd kialakítani a stabilitást és csak utána érdemes nekiállni komolyabb terheléssel mozogni.. Ehhez nem árt hozzáértő szakember, tréner segítségét kérni, legalább az első két-három hónapban. Fontos megjegyezni, hogy sokkal tovább tart a gerincproblémákból meggyógyulni, mint eleve időt szánni a bajok elkerülésére.