Reakciók a fájdalomra

Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos arra figyelmeztet, hogy a sportolóknak ismerniük kell testük jelzéseit, és egy bizonyos pontnál segítséget kell kérniük.

A sportban az eredményességnek számos kritériuma van, az egyik a sportoló saját testének, reakcióinak, határainak pontos ismerete. A fájdalommal kapcsolatban is érdemes tudni, mi az a pont, ami még az edzés, a verseny velejárója, és segíti a teljesítményt, illetve mi az, amikor már orvoshoz kell fordulni. Ehhez érdemes elkülöníteni a fájdalom típusait.

Fáradtság és diszkomfortérzet: Ezeket az érzéseket nyilvánvalóan az erőkifejtés, az edzésmunka szüli, de nem elég erősek ahhoz, hogy fájdalomnak lehessen nevezni. A sportolóknak meg kell tanulniuk „kényelmesen érezni magukat a kényelmetlenségben”, és folyamatosan tágítaniuk határaikat.

Edzéssel járó pozitív fájdalom: Állóképességi edzések alkalmával természetesnek tekinthető az izomfájdalom, a tüdőben, a szívben megjelenő kényelmetlenség. Ezek a jelek tulajdonképpen a fejlődésre utalnak, csupán annyit kell tudni róluk, hogy az edzésmunka intenzitásának változtatásával befolyásolhatók.

Edzéssel járó negatív fájdalom: Ha nem sérülésről van szó, ez a fajta fájdalom többnyire a nem megfelelően felépített edzés, illetve a túledzettség számlájára írható, egyik tulajdonsága, hogy napokig nem múlik el.

Figyelmeztető fájdalom: Amikor a negatív fájdalom mellé egy másik, figyelmeztető elem is társul, például egy olyan fájdalomérzet, amelyet a sportoló még nem tapasztalt. Jellemzően fokozatosan alakul ki, így lehetővé válik a sportoló számára, hogy megfelelően reagáljon rá.

Jelentős akut fájdalom: Intenzív és hirtelen kialakuló fájdalom, gyakran sérülés következtében lép fel, és jellemzően egy testrészre lokalizálódik.

Érzéskiesés, zsibbadás: Komoly jel lehet, ha a sportoló nem érez semmit a végtagjaiban, amikor fájdalmat, fáradtságot kellene éreznie. Az érzéketlenség komoly sérülés vagy a fizikai határok jelentős áthágásának jele lehet.

Hogyan kell reagálni a fájdalomra?

„Ha sportsérülés történik, az egyértelmű eset, és nyilvánvalóan kezelést, de legalábbis diagnózist igényel. A sportártalom más kérdés, és sokszor nagy gondot okoz, hogy valóban szembesüljön vele a sportoló. Utóbbi probléma ismételt behatásra keletkezik, vagyis nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom.

Mivel azonban nem jár akut fájdalommal vagy külsérelmi nyommal, sok elszánt sportoló hajlamos legyinteni. Sőt sokan egyfajta bizonyítéknak is tekintik a fájdalmat, hogy hatékonyan edzettek.

Páll doktor hozzátette, a sportsérülések és sportártalmak terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer vagy akár a sportszer – ez utóbbin belül kiemelten fontos a sportcipő alapos megválasztása. A megelőzés és kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (például lúdtalp, tartási rendellenesség) is korrigálni kell. A kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés (fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) és strukturális kezelés (hialuronsavinjekcióval, orvosi kollagéninjekcióval) is. A szakember arra is figyelmeztet, hogy a sportsérülések, az ártalmak kezelésekor nemcsak a sérült struktúrát kell helyreállítani, hanem foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is.

Forrás: FájdalomKözpont (www.fajdalomkozpont.hu)