Nyári túrák: így egyél, igyál és öltözz!

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van...” – szól az ismert népdal, és bizony, az időjárási körülmények rendre nagy próba elé állítják a teljesítménytúrák szerelmeseit is. Leküzdhetetlen akadály természetesen nincs, néhány egyszerű tudnivalóval ráadásul nagyban javíthatunk közérzetünkön. Lássuk, tehát hogyan védekezzünk a nyári meleg ellen!

„Nagy melegben a legfontosabb a hő- és folyadékháztartásunk megóvása, e köré szerveződik minden

Nyári túrákhoz célszerű kényelmes, gyorsan száradó ruhát választani. Arra is figyelni kell, hogy a ruha anyaga a sótól ne változzon csiszolóvászonná. Érdemes technikai műszálas anyagot választani. A ruha stílusa igazodjon a túra stílusához. Ha futni megyünk, nagyon minimális ruházat mellett az is elég, ha szinte csak innivalót viszünk magunkkal. Többnapos túra esetén egy szellőző rendszerű, vázas hátizsák a jó választás, és olyan zárt rendszerű ruházat, ami kivezeti az izzadságot, és ezzel hűt.

„Kevesen tudják, de ma már létezik olyan hosszú ruházat, amely jobban hűt, mint egy rövidnadrág, póló. Ma már minden stílushoz, távhoz és pénztárcához gyártanak speciális ruhát. Ha több stílust gyakorlunk, egy ház árát és alapterületét felhasználhatjuk ezek beszerzéséhez, tárolásához. De sokkal többet érünk, ha a technológiai megoldások helyett a felkészültségünket, az edzettségünket növeljük.”

A ruházatnál akad fontosabb sarokpontja a nyári túrázásnak, ez pedig a hidratálás, ami annyiban tér el az egyszerű vízivástól, hogy a folyadék mellett a sókat, ásványi anyagokat, vitaminokat is pótoljuk, némi szénhidráttal kombinálva.

A megfelelő folyadékpótlás mellett nem szabad megfeledkezni az étkezésről sem, igaz, ez nagyban egyénfüggő. Számít, ki mit szokott meg, allergiás-e valamire, esetleg vegán. Ami másnak bevált, elképzelhető, hogy nekünk nem lesz hatásos, ezért a saját tapasztalatunk legyen az első, amelyet figyelembe veszünk. „Van egy alapvetés, miszerint a tempó határozza meg, mit éget a szervezet. A lassabb tempó alapvetően zsírtartalékot éget, a futóstempó szénhidrátból megy. A teljesítménytúrán mindkét mód érintett. Ezért arra kell figyelni, hogy legyen nálunk elég szénhidrát, legyen elég zsír- és proteinpótlás. Hogy ez szőlőcukor, krumplicukor, csoki, müzliszelet, zsíros kenyér, szalámis szendvics, gyakorlatilag mindegy. Nagy melegben leginkább az okozhat gondot, hogy a felmelegedő termék ehetetlenné válik. Kiinni egy sportszeletet vagy beleharapni egy zsírtól tocsogó, ázott kenyérbe akkor, amikor amúgy is rossz az étvágy...”

Remek alternatívát jelenthetnek még a meleg ételek is, már ha jut rá elég időnk. Egy teljesítménytúrán ugyanis semmi mással sem versenyzünk, csak az óramutatóval és saját elvárásainkkal. Mit együnk mégis, ha lehetőségünk van rá?

„A húslevesek különösképp jók, mivel a legeredetibb izotóniás folyadékok. Arra nagyon kell figyelni, hogy az étel ne igényeljen emésztési szükségletet. Egy vadpörkölt nagyon meg tudja magát bosszulni. Ha már szilárd étel, akkor lehetőleg tészta- vagy rizskörettel valamilyen szárnyas hús. Főleg a melle, ami tiszta protein.

A túrázás nagy élmény lehet, ha jól felkészülünk rá, és jó előre kitapasztaljuk, mit bírunk, és mit kell használnunk. A hangsúly minden esetben a felkészültségen van. Ismerjük a terhelhetőségünket, a felszerelésünket, a táplálékunkat, a ruházatunkat. Készüljünk tervszerűen egy hosszabb megméretésre. És lehetőség szerint figyeljünk rá, hogy 10 óránál hosszabb túrán nem próbálunk ki új dolgokat.