Ki tud úgy ollózni, mint Bale?

A Real Madrid éléről a minap váratlanul lemondó Zinédine Zidane vezetőedző a Real Madrid–Liverpool döntő 61. percében, 1–1-nél küldte pályára Gareth Bale-t, aki három perccel később csodálatos ollózós góllal szerzett ismét vezetést a spanyoloknak. Aki látta a gólt, nem felejti el. Bizonyára sokan álmodoznak arról, hogy legalább a strandon, a puha homokon elvetődve sikerül hasonló gólt szerezniük.

Vajon milyen izmokra és képességekre van szükség ahhoz, hogy így felugorva ennyire jól eltaláljuk a labdát?

„Bár a legtöbben az izomerőről és a robbanékonyságról beszélnek, ehhez a lövéshez sokkal nagyobb szükség volt a tökéletes koordinációs készségre – mondta a csupasport.hu-nak Gábris Csaba, aki Szombathelyen, a Haladás futballcsapatánál dolgozik erőnléti edzőként. – Különösebben nem volt erős a lövés, maga a mozdulatsor viszont szinte tökéletesre sikeredett. Nem az erejére volt szüksége, sokkal inkább arra, hogy pontosan felmérje, honnan és hova jön a labda, mikor kell felugrania és hogyan kell meglőnie. És persze szerencse is kellett, mert bármennyire is tökéletesen csinálunk mindent, ebből néha gól lesz, néha nem. Neki a legjobbkor jött össze.

Amiről talán kevesebb szó esik, hogy ilyenkor az esésre is nagyon figyelni kell. Sohasem az elrugaszkodás a gond, hanem a földet érés.

Hasonlóan látja a helyzetet az egykori válogatott strandfutballista, Simonyi Gábor is. Ha valaki, ő tudja, hogyan kell a walesi csatár góljához hasonló látványos találatot szerezni, ugyanis azon kevés magyar játékosok közé tartozik, aki a nagypályán és a strandon is képes akrobatikus, szemet gyönyörködtető megmozdulásokra.

„Gyakorlás kérdése az ollózás, és valóban elsősorban a koordinációs készség számít, az erőre kevésbé van szükség – árulta el Simonyi Gábor. – A strandfociban egyébként sokkal gyakoribb az ilyen gól, mivel ott a szabályok kimondottan védik az ollózó játékost. Van, akinek ehhez van érzéke, és van, akinek évekbe telik, mire jól megy neki.

Ami a hobbijátékosokat illeti, a Balatonban vagy a homokban óvatosan lehet az ilyesmit gyakorolni, de a füvön senkinek nem ajánlom, hogy ezzel kísérletezzen, mert hamar elmehet a kedve az egésztől.

Arról nem is beszélve, hogy hiába tudjuk viszonylag jól elvégezni a mozdulatot, utána jön a következő lépcsőfok, vagyis hogy oda rúgjuk a labdát, ahova szeretnénk.

„Erre is rá kell érezni! A gyerekeket is úgy szoktuk tanítani, hogy leültetjük őket a földre, és először megmutatjuk, hogyan húzza az egyik lábát a másik után. Gyakorolni kell minél többet, és akkor előbb-utóbb sikerélményünk lesz.”

Az is tévedés egyébként, hogy hatalmas és erős combizmok kellenek ahhoz, hogy magasra ugorva ollózzunk a kapuba.

„A magasugróknak sincsenek óriási combizmaik, mégis ők ugranak a világon a legmagasabbra – folytatta Gábris Csaba. – Természetesen megvannak erre a speciális gyakorlataik, el sem hinné az ember, mekkora súlyokkal edzenek. Láttam már hatvan-hetven kilós embert százötven–száznyolcvan kilós súllyal guggolni, persze általában egy-két ismétlést végeznek csak. Ellenkező esetben ugyanis, ha kisebb súllyal több ismétlést csinálnának, azzal már inkább az izom térfogatát növelnék.”