HETI BLOGGERÜNK: Amikor a piros Csepelt legyőzte a mountain bike

Vágólapra másolva!

2018.05.10. 16:56

Címkék

Parti András az egyetlen magyar hegyikerékpáros, aki három olimpián is részt vett, jelenleg a negyedikre készül. Heti sorozatunkban a mountain bike-kal kapcsolatos élményeit osztja meg velünk - először azt, mire jó, ha nincs választási lehetőség.

A KEZDETEK

Teljesen véletlenszerű volt, hogy mountainbike-versenyző lettem. A baráti társaságommal elkezdtünk biciklizni, de egyikünk sem vette komolyan, a lényeg az, hogy mozogtunk. Az unokatestvérem a Hármashatárhegy környékén lakott, s kitaláltuk, hogy felmegyünk oda.

Akkoriban ez óriási túrának tűnt, gagyi bringával Soroksárról, bizony, egész napos út lett.

Ez 1997-ben történt, és akkor szólt egy ismerősünk, hogy lesz egy verseny Nagykovácsiban. Amatőrként elindultam, még a kategóriákról sem volt fogalmam. Élveztem, és ahogy annyi mai bringással történt, engem is elkapott a gépszíj. Egyértelmű volt, hogy a bringás szakágak közül a hegyikerékpárt választom. Gyerekkoromban nekem is volt BMX-em, egy piros Csepel, és amellett a mountain bike volt az elérhető. A családnak nem voltak olyan lehetőségei, hogy többféle bringám legyen, meg a haverokkal is a hegyikerékpár volt a nagy vágyunk. A társaságból hobbiszinten azóta is teker mindenki, persze akad olyan, aki egy évben csak ötször vagy bringaparkokban, de mindenki megmaradt a kerékpár mellett. Profi csak én lettem.

Kedden következik:

Mennyi pénzből lehet kihozni egy versenyszezont?