Porszemek százkilencvenes pulzussal

„Hogy mi a legjobb a vitorlázásban? Egyrészt az, hogy a szabad ég alatt, csodálatos környezetben műveled, másrészt a feladat, hogyan bírsz el a természet erőivel.

Küzdesz velük, az ellenfelekkel, no meg a saját gyengeségeiddel is. Hamar megérzed, porszem vagy csak...

Ugyanakkor ez a felismerés alázatra tanít, ami a hétköznapi életben is elég lényeges.”

Merthogy a hassüttetős, szélcsendes adriai vagy balatoni himbálózás mellett – jóllehet abban sem találni semmi kivetnivalót – létezik a vitorlázásnak egy megpróbáltatásokkal sűrűbben barázdált formája, a versenyzés. Azon belül is külön kategória a nyílt óceáni. A 2000-es nyári játékokon a magyar színeket a 470-es hajóosztályban párosban képviselő Goszleth Marcellnek – akitől a fenti idézet is való – volt szerencséje átszelni az Atlanti-óceánt. 2003-ban tíztagú csapattal, a Kanári-szigetekről indulva, a Karib-szigetekre érkezve, tizenhárom nap alatt teljesítve a távot, valamint két éve Fa Nándor társaként, amikor tizenhat nap alatt jutott el Gibraltárból New Yorkba.

„Az volt a célunk, hogy az Egyesült Államokba megérkezve nekivágjunk a New York–Barcelona kétszemélyes viadalnak, ami végül technikai okokból nem jött össze, de jó tapasztalat volt így is. Érdekes világgal találkoztam, minden leegyszerűsödik, napi rutin szerint élsz: a hajón szükséges feladatokat látod el, eszel és pihensz. Van, hogy elég keveset. De szeretem ezt a fajta erőpróbát, feszegetni a határokat, időnként szükségét érzem próbára tenni a kitartásomat. A küzdelem az elemekkel és a versenytársakkal pedig rávilágít a gyengeségeimre, egyértelműen személyiségfejlesztő is a hajózás. A nyílt óceánon zajló versenyzésben persze rejlik kockázat, mert vannak hajók, amelyek nagy teljesítményre képesek, sebesen haladnak, és ha gikszer van, ha csődöt mond a technika, lehet baleset.

Félni? Az a normális, ha van benned félsz, attól is vagy éber, cselekedsz átgondoltan a hajón.

De úgy azért máshol van az ingerküszöb, ha ebbe nőttél bele és ismered a játékszabályokat.”

Márpedig Marcell előbb ült vitorláson, mint hogy járni kezdett volna. Szülei vitték magukkal nagyhajós balatoni túrákra, futamokon tizenegy-tizenkét évesen indult először, kalóz zípusú hajóval, igazán komolyan pedig tizenöt éves korától versenyez. Pedig bele lehet vágni korábban is.

„Hét-nyolc évesen már képes önállóan kezelni egy gyerek a hajót – mondja meglepetésünkre a fél vagy inkább egész életét vízen töltő, jó ideje immár edzősködő olimpikon. – Attól is függ persze, ki mennyire érett, mennyire képes koncentrálni, de az egyszemélyes utánpótlás-nevelő hajóval, az optimisttal nyolc-kilenc éves gyerkőcök versenyeznek már. Tizenöt év a felső korhatára ennek az osztálynak.”

Azután fordulhat igazán komolyra. Mert ha valaki azt gondolja, a versenyvitorlázás nem kőkemény fizikai sport, nagyon téved. Elengedhetetlen ugyan a gyors döntési képesség, naná, hogy szükséges hozzá alapos elméleti tudás, ahogyan tapasztalat is, borzasztó sok munka árán juthat el valaki addig a szintig, mint a Finn dingiben Európa-bajnok Berecz Zsombor vagy a Laser Radialban világbajnok, mindössze tizennyolc esztendős Érdi Mária.

„Alapfeltétel a tökéletes erőnlét – figyelmeztet Marcell. – Már gyenge-közepes szél esetén is sokat használod a tested, folyamatosan mozogsz. Ami munkát Zsombi vagy Mári elvégez a hajóban, az intenzitásában vetekszik a kajakosokéval.

Az egyórás futamon, nyilván ez a szélerőtől is függ, nem nagyon megy száznegyven alá a pulzusszám, sokszor pedig tartósan a maximális pulzussal dolgoznak.

Vitorlát kiengeded, behúzod, egymás után többször, nincs megállás. Zsombi meséli, előfordul, hogy olyan oxigénhiányos állapotba kerül, hogy alig lát, mégis taktikai döntéseket kell hoznia másodpercek alatt, folyamatosan koncentrálnia. A fizikum mellé pedig szükséges a tapasztalat, huszonöt-harminc éves kor előtt nehéz igazán sikeresnek lenni az olimpián, mert addigra áll össze minden, az sem véletlen, hogy a harmadik olimpiájára készülő Zsombi mostanság, harmincévesen ért a világelitbe. Mári a ritka kivétel.”

Szögezzük le, a mi szerényebb lehetőségeinkhez mérten bármilyen világversenyen megszerzett érem kisebb csodával ér fel – de születhet-e valaha magyar olimpiai arany?

„Nem lehetetlen. Persze nehezebb helyzetből indulunk, mint a tengeri nemzetek, de az osztrákok jelentik a jó példát, Sydneyben szereztek két olimpiai bajnoki címet, Athénban egyet, Rióban is van esélyesük. Az eddigi legjobb szereplésünk a Detre fivérek nevéhez fűződik, ők az olimpiai programból azóta kikerülő repülő hollandiban lettek bronzérmesek Moszkvában, nyolcvanban. Nem kérdés, vitorlázásban is az olimpia a csúcs.”

Valamint az olyan tengerentúli viadal, mint az Amerika-kupa vagy a Volvo Ocean Race. Az már tényleg a csúcsszuper vitorlázás. A Volvo Ocean földkerülő csapatverseny, több megállóval. Az America’s Cup pedig jövőre lesz Bermudán. Többnyire azok vesznek rajta részt, akik az olimpián már sikeresek voltak, a győztest megillető serleg a világ legrégebbi sporttrófeája, 1851-ben nyerték meg először. Páros csapatverseny, van a címvédő, jelenleg az amerikai egység az, a többiek pedig azért versengenek, hogy kihívhassák a bajnokot.

„Ez már más dimenziója a vitorlázásnak, anyagilag legalábbis feltétlenül, az amerikai csapat, nem hivatalosan, száz millió dollárnál is nagyobb büdzsével dolgozik.

Amúgy nem irgalmatlanul költséges sportág a vitorlázás, amit például egy ralicsapat egy hétvégi versenyen eltapsol, abból mi kishajós vitorlázók elég sokáig elvagyunk.

Hogy mást ne említsek, egy utánpótlásversenyre a nevezési díj háromezer-ötszáz forint. Az azért talán nem földtől elrugaszkodott összeg.”

 

Hajót venni mindössze 200 ezerért

A hétköznapi emberben alighanem úgy él, hogy a vitorlázás a felső tízezer sportja, pedig korántsem megfizethetetlen passzió. Oké, nem a legolcsóbb sport és szórakozás, de nem kell ahhoz multimilliomosnak lenni, hogy hobbinknak válasszuk. Mert amíg az olimpiai osztályokban szereplő hajók 2-3 milliónál kezdődnek és 6-8 millió forintnál végződnek, a kezdő hajó Optimist 200–300 ezer forintba kerül, a legjobb pedig 600–800 ezer forint. De nem szükséges hajót vásárolni, bérléssel is megoldható a vízre szállás.

 

Lebegő milliók

Egy-egy vitorlás verseny bizony más-más költségvetést igényel. Íme, egy-egy példa a néhány százezrestől a százmilliósig.
Amerika-kupa: A címvédő amerikai csapat minden versenyre egyedi fejlesztésű, az űrtechnológiából átemelt anyagokból gyártott hajót készít, a legkiválóbb mérnököket foglalkoztatja, a büdzsé meghaladhatja a – nem tévedés! –100 millió dollárt (28 milliárd forint).
Olimpia: Éves szinten 50 ezer euró alatti költségvetéssel nem érdemes belevágni. Egy jó külföldi edző napi 600 euróért dolgozik, de kell kondicionáló tréner, jó felszerelés, az igazán esélyesek büdzséje évi 100 ezer euró (31 millió forint).
Kékszalag: Ebben a versenyben nagy a büdzsék közti szórás, az esélyes hajók 100-200 ezer eurót kóstálnak, a nevezési díj 7500 forint.
Az Atlanti-óceán átszelése: Százezer forintért el lehet repülni a Kanári-szigetekre, a Karib-szigetekről 200 ezerért vissza, 1000 euróért pedig találni legénységet, amelyik elvisz a túlpartra.

(Megjelent a Vízi sportok magazinban, 2016-ban.)