Az előző tehetségkutató londoni döntőjét is megjárt játékos az idei The Chance 2012 program kapcsán úgy érzi: a barcelonai edzéslehetőség minden fiatal számára hívó szóval ér fel.
„Nyugodt szívvel, bátran ajánlom mindenkinek a The Chance 2012 tehetségkutatót, mert azon veszíteni semmit sem lehet, legfeljebb nyerhetnek egy utat és edzéslehetőséget Barcelonába, ami alighanem sok futballista álma, ennél rosszabb pedig soha ne történjen az emberrel karrierje során – mondta pályán nagyszerűen látó, átlag feletti technikával bíró Kovács Olivér. – A mostani tesztpálya nagyban hasonlít ahhoz, amin tavaly januárban, Angliában kellett teljesítenünk, a feladatokat nézve mindössze egy újdonsággal találkoztam. Már ezen a tesztpályán végigmenni élmény, szakmailag is tapasztalatokat lehet gyűjteni, aki bejut a döntőbe, az pedig kétszer átélheti. De nézzük a fődíjat, ami a barcelonai utazás, illetve az ott legjobb tizenhatnak négyhetes tábor, amelyben a Barcelona, a Manchester United, a Juventus lesz az edzőpartner. Álomnak is túl szép.”
„Nekünk már a londoni teszt is annak tűnt, hiszen Arsene Wenger, vagy éppen Guus Hiddink előtt edzhettünk, ami valljuk be, nem sok magyar labdarúgónak adatik meg. Főként nem ebben a korban és ilyen előélettel. És a nyolc győztesről még nem is beszéltem, akik a Nike angliai futballakadémiájára kerültek. Figyelemmel kísérem dolgaik alakulását, annál is inkább, mert az egyikőjük éppen a mi csoportunkban volt az első tesztnapon, és bizony irigykedve nézem, mikor merre járnak, milyen csapatokkal játszanak és milyen eredményeket érnek el. Panaszkodni és bánkódni azonban semmi okom sincs, hiszen döntően a Most Wantedon való részvételnek köszönhetem, hogy sikerült bekerülnöm egy élvonalbeli csapat felnőtt keretébe. Jó volt látni a világ minden tájáról érkező fiatalokat, és elhelyezni magunkat közöttük. Megéreztük, hogy egy bizonyos szintet mi is képesek vagyunk elérni, akadtak nálunk gyengébben teljesítők, de persze jobbak is.”
„Olyan például, aki saját pénzén heteken át külön edzővel készült az angliai világdöntőre, vagy akinek a súlypontemelkedése nyolcvan centiméter felett volt. Komolyan mondom, nem hittünk a szemünknek, olyan volt, mint aki le sem akar esni. De nemcsak nekünk tűnt hihetetlennek, a feladatot ellenőrző szakemberek is tágra nyílt szemekkel néztek, majd megkérték, ugorjon még egyet, hátha rosszak a műszerek. A srác ugrott, és bizony a műszer jó értéket mutatott. A tesztpálya szakmailag önmagában élmény és kihívás, az igazi futballista pedig arról is megismerhető, hogy az előbbire vágyik, az utóbbitól meg nem hátrál meg.”
