Losonczi Dávid: Egyszer meg kell nyernem az olimpiát!

– Hogy aludt az Európa-bajnoki címét követő éjszakán?     
– Annyira nem jól – felelte az ESMTK klasszisa, Losonczi Dávid. – Kavarogtak bennem az érzések és az, hogy mit is értem el. Az olimpiai sportágat űzőknek három nagy céljuk van: a játékok megnyerése, illetve hogy világ- és Európa-bajnokok legyenek. Nekem ebből kettő már sikerült, úgyhogy ezt még emésztenem kell.

– Min kattog az ember ilyenkor?     
– Mindenen! Azon, hogy mi történt eddig és mi jön ezután. Aztán álmomban újrabirkóztam még néhányszor a döntőt… Már kezd tisztulni a kép. Érdekes, mert semmi sem változik, sőt valahol az ember csalódott is, hogy ennyi az egész? Döntő, ünneplés és néhány perc a dobogón – nem sok, valljuk be. Ezért szokták azt mondani, hogy az út számít igazán és nem a végcél.

– Említette a dobogót. A 2023-as belgrádi vb-n nem adatott meg, hogy felálljon a tetejére, mert utólag ítélték meg önnek az aranyérmet. Jobb volt így megélni a győzelmet?
– Annak is megvolt a maga szépsége: otthon, a család, a barátok és megannyi hozzám közel álló ember előtt vehettem át az övet és az aranyérmet. Igaz, most is nagyon sokan itt voltak közülük, olyan hangulatot teremtettek, mintha otthon birkóztam volna, és együtt élhettük át ezt a pillanatot. Fantasztikus volt.

– Azt mondta, többször is újraálmodta a bolgár Szemen Novikov elleni döntőjét. Van, amit másképp csinálna?     
– Igazából nem. Betartottam minden taktikai utasítást, egy pörgetésbe belementem, ennyi hibám volt, belefért. Szerintem jól csináltam mindent, tökéletes döntő volt.

– Érdekes a kettejük rivalizálása. A párizsi játékok elődöntőjét megelőzően háromszor nyert ellene simán. Aztán az olimpián meglepte a bolgár, fájó vereség lett a vége. A mostani finálé után mégis azt nyilatkozta, nem tekint revansként a somorjai sikerére.     
– Nagyon tiszteljük a másikat, jó kapcsolatot ápolunk egymással. Szerintem ha most jobban meg akartam volna verni, akkor sikerül. De ez nem az az Eb volt, amelyiken akciót akció hátán kell csinálnom, hanem amelyiken betartok minden taktikai utasítást és nyerek. A döntőben is éreztem, meg lehetne még nyomni, de úgy voltam vele, inkább a biztosra megyek. Az elveszített olimpiai elődöntőt tényleg teljesen kizártam, csak hátráltatott volna – hiába verem meg, nem leszek olimpiai bajnok. 

– Utólag sem érez pluszörömöt a visszavágás miatt?     
– Miért éreznék?! Ugyanúgy olimpiai bajnok maradt, márpedig az a csúcsok csúcsa. Úgyhogy egyszer nekem is meg kell nyernem – na, ezzel vennék revansot!

– Losonczi Dávid immár világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát. Hogyan tovább?     
– Hú, ezt a mondatot tényleg meg kell még emésztenem! Némi pluszteher valószínűleg nehezedik rám innentől, hiszen még jobban figyelnek az ellenfelek és még jobban meg akarnak verni, mint eddig. Abban biztos vagyok, hogy a munkát ugyanúgy kell csinálnom tovább, mint eddig, és nemcsak a szőnyegen kell beleadnom mindent, hanem azon kívül is. Hiszen, ahogy mondtam, olimpiai bajnok akarok lenni.

LOSONCZI DÁVID MÉRKŐZÉSEI A SOMORJAI EB-N           
Nyolcaddöntő: Losonczi–Waltteri Latvala (finn) 5:0 Negyeddöntő: Losonczi–Hannes Wagner (német) 2:1 Elődöntő: Losonczi–Alekszandr Komarov (szerb) 5:1 Döntő: Losonczi–Szemen Novikov (bolgár) 4:3