Bácsi Péter: Az előzetesen elvártak szerint teljesítettünk, ez volt a realitás

Nyolc magyar birkózóért szoríthattunk Albánia fővárosában, s a legjobb eredményt Szilvássy Erik érte el a kötöttfogású 82 kilogrammosok között, ő egészen a döntőig menetelt, amelyben kikapott az iráni Mohammadali Geraejtől, így ezüstérmet szerzett.

„Természetesen jobban örültem volna, ha a döntőt is megnyeri, ott egészen más »Szilvát« láthattunk, ez az iráni nem volt annyival jobb nála, hogy technikai tussal nyerjen. Ahogyan Erik is fogalmazott, fejben veszítette el a finálét. Persze az ember ilyenkor mindig csalódott, de szépen csillog az az ezüstérem. Legutóbb 2019-ben nyert érmet világversenyen, tehát jó pár nehéz évet tudhat maga mögött. Az első napon tényleg világszínvonalú teljesítményt nyújtott, kiválóan védekezett és támadott. Összességében tehát elégedettek lehetünk vele, hiányérzetünk sem lehet. Már csak azért sem, mert nagyon profin csinálta végig az egész felkészülést, ha a jövőben is ugyanígy dolgozik, akkor biztosan újabb érmek kerülnek a nyakába, amelyek között akár arany is lehet. Vitek Amadeusz, noha kiesett az első meccse után, mindent kiadott magából, kiváló grúz birkózó ellen jól küzdött” – vélekedik Bácsi Péter, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) szakmai igazgatója. 

Egy pontszerző hely is köthető a magyar válogatotthoz, ezt az Európa-bajnoki bronzérmes Galambos Ramóna érte el az 55 kilogrammosok között: „Nagyon örülök neki, különösen azért, mert a világbajnokságot megelőzően voltak őt illető kételyeim. Folyamatosan kisebb-nagyobb sérülések hátráltatják, és ezúttal sem volt sérülésmentes a felkészülése. Az első mérkőzése kifejezetten jól sikerült, és a bronzmeccsen is helytállt – sajnos vereséget szenvedett. Nehéz időszakot tudhat maga mögött, vele szemben sem lehet hiányérzetünk. Azt azonban hozzá kell tennem: jó lenne látni, milyen, amikor problémamentesen végig tudja csinálni az évet.”

A szakmai igazgató szíve leginkább a háromszoros U23-as Eb-bronzérmes Szabados Noémiért (72 kg) fáj, aki az U23-as és a felnőtt-vb-n is indult Tiranában, s mindkét viadalon búcsúzott: „Annyira benne van már a jó eredmény… Most is jól indult, de valami hiányzik, leginkább talán még mindig fizikailag van lemaradása. Rengeteget dolgozik, mindent megtesz a sikerért, olyan nincs, hogy ennek nem lesz meg az eredménye. Remélem, hogy egy-két éven belül érmet szerez felnőttvilágversenyen. Bognár Erikára is ki szeretnék térni, ő most ötvenkilenc kilóban szerepelt, amelyben egy győzelmet és két vereséget követően kiesett. Jóllehet, neki nem ez az ideális súlycsoport. Ramóna ellen válogatózott ötvenkilenc kilóban, amit megnyert, Ramóna pedig lefogyott. Úgy vélem, neki hosszú távon olimpiai kategóriában, ötvenhét kilogrammban kell gondolkodnia.”

Szabadfogásban egy birkózónk sem jutott vigaszágra, így a csütörtöki zárónapra nem maradt érdekeltségünk: „Nagy kérdés volt, hogy Halidov Gamzatgadzsi mire lehet képes a sérülés okozta hosszas kihagyást követően. Sajnos nem tudott élni a lehetőséggel. Ő hatvanöt kilóban tervez, ebből a szempontból szerintem nem volt jó döntés most lefogynia, de hetven kilóban még gyenge lett volna. Kuramagomedov Muradban talán több is lehetett volna, szép győzelem után kikapott attól az iránitól, akinél aztán harminc másodpercen múlt, hogy végül sérülés miatt nem jutott be a döntőbe. Van egy bizonyos határa, amelyet eddig még nem tudott átlépni, és kérdéses, hogy ez valaha sikerül-e neki. Nem birkózott rosszul, ám honosított sportolótól ez kevés, velük szemben jóval magasabbak az elvárásaink. Továbbra is azt várjuk tőlük, hogy érmet, érmeket szerezzenek. Juhász Balázs brutálisan erős mezőnybe csöppent bele, két olimpiai bajnok is birkózott kilencvenkét kilóban, komoly elvárásunk nem lehetett vele szemben. Persze jó lett volna, ha birkózik még pár meccset.”

Kíváncsiak voltunk arra, hogy összességében miként lehet értékelni a válogatott által elért egy-egy ezüstérmet és ötödik helyet: „Az előzetesen elvártak szerint teljesítettünk, ez volt a realitás. Ami engem illet, a szabadfogásúaktól még egy pontszerző helyet vártam. De senkinek nem kell szégyenkeznie, jó meccseink voltak, gyűjtöttünk néhány skalpot. Rossznak semmiképpen nem lehet értékelni a történteket, ugyanakkor elégedettek sem lehetünk.” 

Bácsi Péter mindehhez hozzátette, hogy szeretné megköszönni a szövetségi kapitányok munkáját, ezzel a versennyel ugyanis lezárult a hároméves olimpiai ciklus. 

„Külön szeretnék kitérni Módos Péterre, a kötöttfogásúak szakvezetőjére, aki biztosan nem folytatja a munkát szövetségi kapitányként, ő ugyanis nem pályázott az új ciklusra. Szép eredményeket értünk el a vezetésével, rengeteget dolgozott, mindvégig alázattal és odaadással.”