Kárpáti Károly ellenséges közegben lett olimpiai bajnok

Manapság ritkán fordul elő, hogy valaki műugrásról birkózásra vált, de kereken egy évszázaddal ezelőtt Kárpáti  (születési nevén Kellner) Károly így cselekedett – és milyen jól döntött! Pedig korántsem volt egyértelmű, hogy melyik sportág mellett teszi le a garast: úgy nőtt fel, hogy egy kiterített ponyván napestig birkózott a báty­jával, de műugróként is tehetségesnek mutatkozott, 18 évesen már vidékbajnokságot nyert.

Úgy tartják, egy cirkuszi bemutató hatására döntött a birkózás mellett, és négy évvel azután, hogy részt vett az első versenyén, ott volt az 1928-as amszterdami olimpián. Akkor még kötöttfogásúként, de később inkább szabadfogásban indult, és ez is jó döntés volt, mert Európa-bajnok lett, az 1932-es Los Angeles-i olimpián pedig ezüstérmet szerzett.

Harmadik olimpiájára úgy utazott, hogy tudta, az lesz az utolsó – addigra már betöltötte a harmincat. Az első négy ellenfeléből kettőt tussal, kettőt egyhangú pontozással győzött le, így a német Wolfgang Ehrl elleni mérkőzés döntött az aranyéremről. Berlinben, zsúfolt lelátók előtt.

„ Tudtam, hogy csak tiszta, minden kétséget kizáró fölénnyel nyerhetek – emlékezett vissza Kárpáti Az aranyérem két oldala című könyvében. – A levegőtlen, túlhevült arénában pontosan éjfélt mutatott az óra. Zúgott, zengett, morajlott, kavargott a nézőtér. S mintha valami ünnepi szertartásféle is készült volna. Szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás a rendezőség soraiban is. Ahogy zúgott a nézőtér, s sokasodtak a tündöklő egyenruhák, úgy vált egyre dacosabbá bennem: nem engedhetem. Az eltökéltség egyre keményebben támadt, alakult ki bennem. Ha beleszakadok, sem adom oda ezt a győzelmet.”

Nem is adta oda. Amikor Ehrl szorult helyzetbe került, egy pillanat alatt elcsendesedett a közönség. Az utolsó percekben kétségbeesetten ment előre a német, de hiába, a bírák táblái Kárpáti győzelmét jelezték. Elvileg Ehrl már előre aláírt néhány üdvözlőlapot, amelyeken bajnokként ábrázolják…

A zsidó származású Kárpáti később így jellemezte a mérkőzést követő eseményeket:   „A társaim ölben vittek ki a szőnyegről. Amikor elvittek a sportcsarnok elé, hogy friss levegőt szívjak, láttam ám, hogy SS-esek állnak sorfalat. Jól beszéltem németül, megkérdeztem az egyiket, mi történik. Elmegy a kancellár, nem várja meg az eredményhirdetést – hangzott a válasz. Így hát nemcsak a szőnyegen győztem, hanem elmondhatom, hogy Hitler is vereséget szenvedett tőlem.”