Saját magunk ellenségei vagyunk

Ma megnézzük mit tudunk mi, és mit tud a nyáron helyi szinten világsztárjaitól megfosztott Estoril. Papíron nagyon egál a két csapat, tavaly év végén is döntetlent játszottunk (el is ment vele a bajnoki cím...), most viszont sokkal inkább kell magunkat legyőznünk, mint a Kanárikat. Meccsdrukk.Ma megnézzük mit tudunk mi, és mit tud a nyáron helyi szinten világsztárjaitól megfosztott Estoril. Papíron nagyon egál a két csapat, tavaly év végén is döntetlent játszottunk (el is ment vele a bajnoki cím...), most viszont sokkal inkább kell magunkat legyőznünk, mint a Kanárikat. Meccsdrukk.

Az az igazság, hogy edzőkérdés van. Körülbelül pont azóta, mióta az Estoril megvert minket a tavalyi bajnokság hajrájában. Mostanra ez olyannyira kérdés lett, hogy bizonyos hírek szerint ha ma nem nyerünk, akkor a válasz is megszületik: Jorge Jesusnak köszönjük szépen, de ennyi elég volt. Megváltót láttunk benne, pedig csak egy szemfényvesztő mágus. Jesus nemhogy a borból nem tud vizet fakasztani, de egy rohadt erős 25 fős keretet nem képes rotálni Gil Vicenték meg Belenensesek ellen. Lehet, hogy fekáliából képes volt várat építeni, de úgy tűnik, hogy nem egy igazi nagycsapat vezetésére termett. Jorge Jesus könnyen lehet, hogy örökre megmarad a Braga, Pacos, Kaposvár szintű csapatok edzésénél, és ott még hatalmas király is lesz.

Az oké, hogy a 30 meccs alatti 28 győzelem, 2 döntetlenes sorozatok sem egészségesek, de mi már a szezon elején vesztettünk annyi pontot, amit máskor 15 meccs alatt szoktunk. Az oké, hogy 3-4-szer nagyobb költségvetésű PSG-től kikapunk Párizsban, de az már nagyon nem, hogy úgy játszunk, mint az Újpest a Vaduz ellen egy reggeli lottózás után, pedig mi csak egyszerűen beszartunk, mert az ellenfélnél van olyan játékos aki írt már önéletrajzi könyvet. Gyerekek, akkor legközelebb bármilyen hobbibrigád egy Szepesi Niki-Döme csatársorral gurít nekünk hármat? Vicc...

amilyen formában most vagyunk, lehet hogy még ők is gondot okoznának...

Akárhogy nézzük, ha ez a szezon nem hoz teljesen más képet a korábbiakhoz képest (a Sporting feltámadásával egyébként hozhat, tehát ez sincs kizárva), akkor kb. már most buktuk a bajnoki címet, ezzel a játékkal pedig szép lassan azt is, hogy komolyan vegyük saját magunkat. Egy kiforrott játékkal jutottunk el a Bajnokok Ligája első kalapjáig, most pedig ott tartunk, hogy képesek vagyunk hazai pályán ívelgetni alsóházi csapatok ellen, és a kezdő tizenegy felrakásának egyetlen igazán nehéz része az, hogy JJ minél több szerbet tudjon benyomni.

Az Estoril nem érezte meg különösen, hogy három értékes játékosától is meg kellett válnia a nyáron (Steven Vitória, Carlos Eduardo, Licá), jelenleg ugyanannyi ponttal állnak, mint mi. Nem, hogy nem érezték meg az elvándorlást, de az évi minimum egy bravúrjukat már idén is hozták, hiszen két fordulóval ezelőtt leikszeltek hazai pályán a Portóval. Estoril drukkerként a Benficát látva most nekem is az lenne az egyik első gondolatom, hogy mikor pörköljük oda a Benficának, ha nem most, hazai pályán? Egyébként tőlük jött az a Steven Vitória, aki szerencsétlen egy percet nem kapott még idén, pedig Luisao helyén (főleg egy szerda-szombat hajtásban) sokan el tudnának focizni a csapatból. Erre a helyre Jardel mellett szerintem Vitória lehetne a legjobb választás, de egyelőre úgy tűnik, hogy JJ itt sem hajlandó kicsit rugalmasabb lenni.

Mai ellenfelünk egy stabil portugál középcsapat, akik a kor divatjának megfelelően egy 36 éves edzővel próbálnak előrébb jutni (Marco Silva két éve még az estorili keret tagja volt jobb bekként), de az ilyen kaliberű csapatok nem jelenthetnek akadályt. Ami akadályt jelenthet, az mi magunk vagyunk: a tudatos, jó játék mellett nagyon hiányzik a győztes mentalitás is, az pedig nem kérdés, hogy egy ilyen meccs melyik csapatnak az év meccse, és melyiknek egy kötelező győzelem. Nekünk ezt a meccset be kellene húznunk csuklóból, de a mostani állás szerint ez nem lesz olyan egyszerű.

Saját magunk ellenfelei vagyunk. Vagy saját magunk ellenségei? 23 óra körül okosabbak leszünk...