Csípős mehet bele?

Ma játszunk egy olyan meccset, ahol nyerni csak 3 pontot nyerhetünk, elveszíteni viszont akár a hitünket is elveszthetjük. Más kérdés, hogy a jelen helyzetünkben az a 3 pont is nagyon nagy dolog lenne, mert nagyon szeretném, hogy végre megint ne csak szövegben tartozzunk az élbolyhoz.Ma játszunk egy olyan meccset, ahol nyerni csak 3 pontot nyerhetünk, elveszíteni viszont akár a hitünket is elveszthetjük. Más kérdés, hogy a jelen helyzetünkben az a 3 pont is nagyon nagy dolog lenne, mert nagyon szeretném, hogy végre megint ne csak szövegben tartozzunk az élbolyhoz.

Az Olimpiakosz az első két fordulóban hozta ugyanazt, amit mi, csak eggyel jobb gólkülönbséggel, azaz ha a PSG ma is nyer (miért ne nyerne?), akkor az itteni győztes egy elég nagy lépést tehet a csoport második helye felé. A vesztes azonban nézelődhet serényen vissza, hiszen egy vereségnyire lesz az Anderlechttől, akik azért csak szereznek egy győzelmet hat meccs alatt.

Az Olimpiakosszal kapcsolatban alapvetően a lehető legrosszabb dolgok ugranak be az embernek, én legalábbis szinte rögtön máris mondanám rá, hogy Metaliszt Harkiv, meg Quique Sánchez Flores, és ezeknél lényegesen rosszabb dolog tényleg nem történt az elmúlt tíz évben a Benficával. Az akkor még UEFA-kupát nem követők okulására mondanám el, hogy ez volt az a szezon, amikor Quique Sánchez Flores vezetésével halál utolsók lettünk egy Hertha-Metaliszt-Galatasaray-Olimpiakosz csoportban, és a bajnokságban is csak harmadikak lettünk egy elég jó kerettel. Az Olimpiakosz ebben az évben 5-1-re nyírt ki minket Athénben.

Az utóbbi évek azonban újra pozitív reflexeket építhettek az Olimpiakosszal kapcsolatban: magyarként szoríthattunk a most épp padra szoruló Megyeri Balázsnak, benfiquistaként nevethetünk Roberto kezdőcsapatba állításán (de nem tesszük, mert állítólag jó teljesítményt hoz), szoríthatunk Saviola sokadvirágzásának, és üdvözölhettük a nyáron Ljubomir Fejszát, aki először hozott pár clean sheetet a csapatnak, majd bennragadt a kezdőben, és rájöttünk, hogy vele meg támadójátékunk nincsen.

Ez a belső középpályás mizéria amúgy az, ami a legkönnyebben kinyírhatja a szezonunkat. A széleken középkategóriás túlárazott wannabe PL buktaigazolásoktól az isteni tehetségig mindenünk van, elöl tapasztalt rock sztárok, és reményteljes hangú ifjú kollégiumi frontemberek rohamozzák a kezdőbe kerülést, de ez a belső középpálya dolog ez nagyon nem jön össze. A védelemről ne beszéljünk, az nem oszt, nem szoroz, abba beletörődni kell, nem bosszankodni rajta.

Pedig igazából még variálni sem nagyon kellene: bőven lehetne maradni a Matics-Enzo párosnál. Jól beváltak, mindenki tudja a dolgát, a masszív focihoz csak ők ketten kellenek. Ha mégis variálni szeretnénk, akkor behozhatjuk még eléjük Djuricicet, aki nagyokat tud játszani, viszont semmilyen szinten nem lesz hajlandó védekezni, ő klasszikus tízes. Megkapja, elindul vele, és amikor már azt hiszed, hogy felrúgják, akkor ziccerpasszt ad. Imádom.

Túl sok tehetség egy képen.

Kisebb sérülések miatt amúgy három szerbet is kihagyott Jorge Jesus, azaz a ma estére nézve legfeljebb elméleti kérdésként merülhet fel a Fejsza-ügy. Markovics, Szulejmani és Fejsza a lelátón, van azonban a keretben egy olyan játékos, akiről még én is csak összefoglalókból, és tweetekből tudok véleményt alkotni: Ivan Cavaleiro. Cavaleiro a tarcsi egyik nagy reménysége, és mivel az eredmények romlása mellett Jesus másik támadási felülete az akadémia leszarása, ezért most már lépnie kellett. Nyilván az ügynökök itt nem szólnak bele semmibe, elképzelni sem tudom, hogy kapcsolat legyen a két tény között: a közönség által sokszor csapatba követelt játékos pont pár nappal azután mutatkozott be az első csapatban, hogy elkezdtek olyan pletykák terjengeni, miszerint a Manchester United vinné. Idén a másodosztályban mindenesetre hozott 10 meccsen 7 gólt, ami nagyon szép eredmény, tavaly egész szezonban jutott 12-ig. Jorge Jesus nem kockáztat: a következő David Simao, vagy Miguel Rosa nem távozhat úgy a csapatból, hogy előtte ne bukjon látványosat a szurkolók szeme láttára is.

A ma este azonban nem erről az ifibuktatásról fog szólni, vagy ha igen, akkor Jorge Jesusnak teljesen elment az esze. Ezt mondjuk másképp is bizonyíthatja, például ha Enzo megint a szélen játszik. Ennek ellenére én ma estére egy konzervatív, mindenki számára befogadható megoldásra tippelnék: Artur – Almeida (gratula a válogatott bemutatkozásához!), Garay, Luisao, Siquera – Matics, Enzo – Ola John, Djuricic, Gaitán – Cardozo.

Ezt a meccset hozni kell, nincs mese. Hagyma nélkül, nem csipősen.