Miért kell megnehezíteni?

Megtörtént az, amivel végképp nem számoltunk: sikerült pontokat veszítenünk egy olyan meccsen, ahol ez egyenesen elfogadhatatlan, hiszen azon kívül, hogy a bajnokság hajrájában történt, csaknem 60 ezer szurkoló látta, akik azért vásároltak jegyet, hogy kiszurkolják nekünk a bajnoki címet. Nos, erre még várni kell, ráadásul így most már a léc is rezeg.Megtörtént az, amivel végképp nem számoltunk: sikerült pontokat veszítenünk egy olyan meccsen, ahol ez egyenesen elfogadhatatlan, hiszen azon kívül, hogy a bajnokság hajrájában történt, csaknem 60 ezer szurkoló látta, akik azért vásároltak jegyet, hogy kiszurkolják nekünk a bajnoki címet. Nos, erre még várni kell, ráadásul így most már a léc is rezeg.

Emlékszem, hogy még kiskoromban volt egy bicikliverseny a helyi falunapokon, ahová lelkesen be is neveztem. Nem volt valami jó bringám, de azokban az időkben iszonyatosan sokat tekertem, szóval fel voltam dobva és égtem a motivációtól. Aztán kiderült, hogy volt keresnivalóm a versenyen, ugyanis már rögtön a rajt után átvettem a vezetést és tartottam a pozícióm csaknem a végéig, mígnem, az utolsó száz méter környékén leesett a bringámról a lánc. Leelőzött mindenki, még csak be sem értem a célba. Szönyű érzés volt.

Nos, itt nálunk még nem ennyire súlyos a helyzet, hiszen egyelőre még vezetjük a tabellát 2 ponttal a Portó előtt, de tartok attól, hogy az eredmény miatt megtörik a csapat és a lelki fölény bizony nem nálunk lesz szombaton, amikor pályára lépünk a Portó ellen, ahol apokaliptikus csata keretében fog eldőlni a bajnokság. Vagy a Portó, vagy mi. Lehetett volna érdektelen meccs is - már ha lehet ilyennek nevezni egy Portó-Benficát - de mi bajnoki döntőt kreáltunk belőle.

a meccs embere vágtat a labdával, mögötte a negatív hős

Már az elején ajtóstul rontottunk az Estorilra, Lima akár a tizedik másodpercben gólt fejelhetett volna, de kimaradt a helyzete, csakúgy mint ezer másik is. Rengeteg szép dolgot művelt Lima ebben a szezonban, van mit megköszönnünk neki, de tegnap elővette a Barca elleni alteregóját és sorban maradtak ki a helyzetei, sőt a csapatjáték sem nagyon ment neki.

De ne egyedül őt hibáztassuk, vannak itt bőven emberek, akiket elő lehet venni. Itt is van mindjárt Carlos Martins, akitől egy jó megmozdulást sem láttam még ebben az évben, ő meg ezt megtoldotta még egy kiállítással is. Bravó! Pont akkor jött a piros lap, amikor partiban voltunk a vezető gól megszerzéséért, de az emberhátránnyal ennek is lőttek. Mit lőttek? Örülhettünk, hogy nem kaptunk ki, hisz az Estoril egyáltalán nem játszott beszari módon az egész meccs alatt, a kiállítás után pedig még vérszemet is kaptak és megköszönhetjük Arturnak, hogy legalább ez az egy pont meglett.

Le a kalappal az Estoril előtt, akik szerintem a szezon legjobb teljesítményét nyújtották, pechünkre épp a legrosszabbkor. Sikerült egyenrangú ellenfélnek lenniük a Da Luzban, ami nagy szó. Szép helyzeteket alakítottak ki, kapkodtuk is a fejünket rendesen, a gólt mégis egy váratlan rögzített helyzetből kaptuk. Itt talán elő lehet venni Arturt, de olyan veszélyesen és hirtelen jött az a lövés és takarták is rendesen, hogy nincs szívem megdorgálni érte. Meg egyébként is a látottak alapján abszolúte benne volt a meccseben a kapott gól. Nekünk kellett volna lépni még időben.

A hosszas töketlenkedésnek aztán Maxi Pereira pazar gólja vetett véget és itt érezni lehetett, hogy nemsokára jönni fog a második is, de a kiállítás közbeszólt és megölte a támadójátékunkat, meg úgy összevetve minden mást is. Jesus már a kiállítás előtt meghúzott egy Melgarejo-Rodrigo cserét, ami akkor még logikusnak tűnt, viszont a kiállítás után szörnyű látvány tárult elénk. Volt három hátvédünk, Matic szegény egyedül rohangált föl alá a középpályán, aztán később Rodrigo is oda lett rendelve, aki elég esetlenül mozgott ezen a területen (na jó, volt egy szép szerelése).

Szorítottunk a vezető gól megszerzéséért, de az a helyzet, hogy már magunk sem gondoltuk komolyan és a meccs végét jelző sípszó megváltás volt a számunkra.

Maxi meccs utáni nyilatkozata, miszerint "nincs semmi gond, vezetjük a tabellát, Portóban pedig bajnokok leszünk" szép és hangzatos, csakhogy tényleg pokoli nehéz dolgunk lesz. Mint már mondtam, a lelki, motivációs előny, az a bizonyos mentális plusz innentől a Portónál lesz, ez pedig nem kis fegyvertény. Foggal, körömmel fognak harcolni a bajnoki címért, ha már így az ölükbe hullott az esély.

Mi pedig nem kívánhatunk mást, minthogy ne megszeppent, vagy csalódott fejekkel lépjünk pályára a Dragaoban, hanem igenis égjen a szemekben a tűz, hisz ez az év a miénk kell, hogy legyen. Mert ha sikerül bebukni ezt is, úgy mint a tavalyit, akkor mi leszünk a földkerekség legnagyobb lúzerei. Tegyünk azért, hogy ne így legyen!