Gyűlölöm a Portót

Ismét elbuktunk egy bajnoki címet. A 92. percig minden jó volt, de aztán jött a szokásos eredmény. Két forduló alatt elbuktuk a bajnoki címet, és erre tényleg csak mi vagyunk képesek Európában. Ez a csapat Lúzer FC Urbán Flóri nélkül, pedig a szurkolók nagyon nem ezt érdemlik. FC Porto-SL Benfica 2-1.Ismét elbuktunk egy bajnoki címet. A 92. percig minden jó volt, de aztán jött a szokásos eredmény. Két forduló alatt elbuktuk a bajnoki címet, és erre tényleg csak mi vagyunk képesek Európában. Ez a csapat Lúzer FC Urbán Flóri nélkül, pedig a szurkolók nagyon nem ezt érdemlik. FC Porto-SL Benfica 2-1.

A vége felé már elkezdtem gondolkodni azon, hogy végre úgy gyűlölhetem a Portót, hogy mi vagyunk a győztes oldal. Ez nagyon jó pozíció lett volna, hiszen korábban sokszor mondták és kommentezték, hogy az táplálja bennem ezt az olthatatlan utálatot, hogy mindig mi állunk annak a bizonyos nemi szervnek a rossz oldalán. Ezt nehéz is lett volna megcáfolni, és az is tény, hogy ha tegnap behúzzuk a bajnokságot a Dragaóban, akkor biztosan nem ilyen címet adok ennek az értékelőnek.

De nem húztuk be: 1-0-ás vezetésről egy öngóllal, és egy egyszerre szerencsésen és zseniálisan eltalált lövéssel kikaptunk. Egy hét alatt kaptunk három érthetetlen gólt (az Estoril elleni lesen zavaró Lica bemozgást is ide számolom), és ez az a helyzet, amikor túl egyszerű lenne a szerencsére fogni a dolgokat. Mert olyan nincs, hogy az Estoril ellen 15 helyzetből egyet rúgunk be, mert pechünk volt, közben pedig 5 kóbor kapura tartó labdából három után rögtön mehetünk is közepet kezdeni. Ez kérem szépen mentális gyengeség, az a bizonyos győzelmi képesség hiánya. És ezért nyer a Porto megint bajnoki címet, mi pedig nem.

Precedens

Számos hasonló helyzetet láttunk a mai mérkőzéshez idén. A BL-ben a leginkább hasonló példa a Celtic elleni iksz az első fordulóban, ami mint kiderült, a kiesésünkbe került. Ahogy most, úgy akkor is elmentünk vendégségbe, hogy majd egy semmilyen defenzív taktikával biztosan lesz valami. Egy Celtic ellen a döntetlen nem túl jó eredmény, így abban biztos vagyok, hogy a győzelem volt ott is a cél, csak éppen nem akartunk cserébe semmit adni a futball istenének.

Nem is kellett sokat várni, hogy Moszkvában nagyon hasonló buktába fussunk bele. Két meccs után egy pontunk volt, így Oroszországban mindenképp kellett volna a pont. Hideg volt, és időeltolódás, meg műfű, és ugye az ellenfél ölte a focit, na meg a nagy Benfica nem fogja kiköpni a tüdejét az orosz bajnokság jelenlegi hetedik helyezettje ellen, mert az ugye derogál. Hasonlóan híg defenzív fossal kaptunk ki ismét, bár itt ha jól emlékszem, még büntetőt is hibáztunk.

Sokat kellett várni az újabb "idegenben jó az iksz" felfogású mérkőzésre, de a Fenerbahce elleni idegenbeli El elődöntő szezon eleji nosztalgiát ébreszthetett bennünk: az egész mérkőzés egy nagy összeszorított fogú bekkelés volt részünkről, aminek meg is lett az eredménye: csak 1-0-ra kaptunk ki, de nyugodtan lehetett volna 3-4 gól is a két csapat között. A kinti mérkőzés alapján továbbjutást érdemelt szerencsétlen Fener.

Aztán elérkeztünk a mai naphoz

Ami ugye a tegnapi igazából, bár én még mindig kételkedem benne, hogy nem egy hosszúra nyúlt rémálom része ez az egész, így az idősíkok megkülönböztetésétől most térjünk el. A feladat adott volt, mondhatni 66,7%-unk volt a bajnoki címre, hiszen a három végkimenetelből kettő nekünk kedvezett. Józan ésszel ilyenkor ugye a mind a két végkimenetelre megpróbálunk játszani, hiszen ha csak a döntetlenre játszunk, és a győzelemről biztosan lemondunk, akkor máris 50-50%, hogy ki nyeri a bajnokságot, ami nagyjából annyit jelent, hogy egy kiegyenlített meccset bármikor eldönthet Kelvin érthetetlenül jól eltalált labdája.

Tudom, ezekkel a százalékokkal nagyon leegyszerűsítem a tegnapi mérkőzés jelentőégét és esélyeit, de szerintem józan ésszel belátható, hogy ha elmegyünk idegenbe bekkelni, akkor abban vaskosan benne van, hogy esetleg pechünk lesz, vagy egy bírói tévedés áldozatai leszünk (ez történt volna, ha a 85. percben James Rodriguez méteres lesről bemutatja, hogy miért is tartják klasszisnak). Idén háromszor szívtuk meg ezt a taktikát idegenben komolyabb csapatok ellen, és talán csak a Braga ellen jött be a dolog, de talán nem véletlenül lettek ők sem negyedikek a bajnokságban.

Nem tudom, hogy mit írnék akkor, ha bejön ez a taktika (mert egyébként bejönni látszott), és azt sem tudom, hogy hogyan fogadtam volna a vereséget egy nyílt sisakos küzdelemben, ahol 1-1 után is megyünk előre. Valójában ezzel a bekkeléssel is 91 percig fogtuk a bajnoki serleg fülét, és a portói mezőnyfölényt képesek voltunk az ellenfél labdatartására korlátozni, a játék inkább a mi akaratunkat tükrözte (értsd: esélyük sem volt helyzeteket kialakítani).

Bármilyen hihetetlen, Jorge Jesus jól cserélt

66. perc: Gaitán (szélső/támadó középpályás) helyére Roderick (középhátvéd, jelen esetben szűrő). Hülye ez? Nem. A két szűrőnk a félidő első negyed órájában gyorsan besárgultak, míg Gaitán egyre nehezebben közlekedett a pályán, köszönhetően néhány ütemtelen portói hentesnek. Ütemtelenségben egyébként nem volt hiány, Fernando sem poénból szökdécselt egy lábon az ünneplés közepette. Az egyébként támadóbb szellemű Enzo Pérezt ezután feltolta Gaitán helyére Jesus, így Matics mellett egy jó fizikumú Roderick játszhatott, amivel ismét felszabadult egy sárga lap kapacitás. Az már a sors fintora, hogy szegény olyan lassú volt, hogy nem tudott senkit istenesen levasalni.

73. perc: Lima helyett Cardozo. Csatár helyett csatár, szerintem ez teljesen korrekt lépés. Lima a gólján kívül nem nagyon tudott mit csinálni, el is fáradt, és azért azzal sem értettem volna egyet, ha az utóbbi évek legfontosabb meccsén nem kap Óscar Cardozo lehetőséget, hogy eldöntsön mindent. Sok sansza neki sem volt, talán ha Roderick nem íveli kapura a labdát...

85. perc: Ola John (bal szélső) helyett Aimar (támadó középpályás). Johnny O amúgy is szar volt, de már a lába is görcsöl. Enzo Pérez 20 perc alatt a harmadik posztot próbálhatja ki, megy ki a bal szélre, hogy Aimar eldönthesse középen. Aimartól várni a csodát kicsit retro dolog már, és ez most is bebizonyosodott. Nem mintha kapott volna labdákat az öreg, de szegény annyira lassú, hogy 10 perc tényleg csak annyira elég neki, hogy vagy húz egy zseniálisat, vagy nem. Ez ugye a nem kategória volt.

Jorge Jesus nem a cserékkel meccselt rosszul, hanem a játékfelfogással. Hiába tud nagyon szép dolgokat ez a csapat, ha van egy ilyen ultra-defenzív futballgyilkos módunk is, ami alapvetően nem jellemző a Benfica hagyományaira. Jorge Jesus jó edző, mert mindig össze tud rakni egy erős csapatot a semmiből, de a Benficánál többet várunk. Nem erős, hanem győztes csapat kellene. Nem tudom mi lesz az öreg sorsa, de szerintem ez már egy olyan demoralizáló vereség, ami után ő már hitelesen nem tudja ezt a csapatot motiválni. Két éve utcahosszal kaptunk ki, és a mi stadionunkban ünnepelhették a bajnoki címet, tavaly egy egymás elleni derbi elvesztésével ment el végleg el a szezon, idén pedig négy pontos előnyt adtunk le két forduló alatt.

Megérdemeltük?

Megérdemeltük az Estoril elleni ikszet? Szerintem nem. Ma jók voltunk egy pontra? Szerintem igen. Megérdemli viszont az a csapat a bajnoki címet, aki két ilyen meccsből a fentiek ellenére csak egy pontot tud kihozni? Természetesen nem.

Bízhatunk a Pacosban, de látnunk kell, hogy a saját kezünkben volt a sorsunk. Nem hogy elég lett volna ezt a meccset döntetlenre hozni, hanem elég lett volna az Estorilt megverni a Luzban. Az, hogy a Porto még kikaphat a Pacostól az utolsó fordulóban, az egy olyan bónusz, amivel nem illik számolnunk. A Porto 29 forduló után veretlen, mi nem. A Porto ledolgozta a hátrányát, és a kritikus szituációkban képes volt nyerni, mi nem. A történelem nem jegyzi a 27 forduló után négy ponttal vezető csapatot. A történelem csak a győzteseket jegyzi.

Mi nem vagyunk azok. De továbbra is tartom, nem ezért gyűlölöm a Portót.