Húsz perc foci, meg a srác 21-es mezben

Talán minden idők legfordulatosabb első húsz percét láthattuk a tegnapi Benfica-Portón, na meg Matics élete legnagyobb gólját. A legek derbijén végül a legváratlanabb helyen ment el majdnem a meccs: Artur Királyon. Benfica-Porto 2-2, 14 forduló után továbbra is veretlenül. Elégedettek vagyunk?Talán minden idők legfordulatosabb első húsz percét láthattuk a tegnapi Benfica-Portón, na meg Matics élete legnagyobb gólját. A legek derbijén végül a legváratlanabb helyen ment el majdnem a meccs: Artur Királyon. Benfica-Porto 2-2, 14 forduló után továbbra is veretlenül. Elégedettek vagyunk?

Nem feltétlenül. 20 perc után azt hittem, hogy ez lesz életem legemlékezetesebb derbije. Nem lett az. 45 perc után azt hittem, hogy jön Ola John. Nem jött. Amikor Cardozo kilépett egyedül Heltonnal szemben, azt hittem, hogy belövi. Nem lőtte. A 79. percben azt hittem, hogy Matics megkapja a második sárgáját. Nem kapta.

Sok minden nem úgy történt ahogy vártam. Azért mégis elégedett vagyok. Nem az eredménnyel, nem a mutatott játékkal, hanem a csapattal. Hogy nem szartunk be, hogy férfiasan, mint aki vért ivott, úgy hajtottunk végig 90 percet. A hiba benne van a játékban, a fáradtság szintén: ezek olyan elemek, amik megbocsáthatóak. Éppen ezért sokkal fontosabb számomra, hogy 11 olyan emberünk volt a pályán, akik pontosan érezték a klasszikó súlyát, és akik utolsó erejükig harcoltak, mint hogy már több mint 3 éve nem vertük meg a Portót hazai pályán, vagy hogy nem játszottunk olyan okosan, mint amivel többek vagyunk, mint a többi portugál csapat.

Több párharc, mint egy teljes NB1-es fordulóban

Az első perctől kezdve minden labdáért úgy mentek oda a játékosok, mintha az életük múlott volna rajta. Nem véletlenül született 16 perc alatt négy gól: ekkor még élesebbek voltak a srácok, míg ahogy telt az idő, egyre több helyzet akadt el egy utolsó pillanatban történő hiba miatt. Mégis 90 percen át egymás leigázása, igazi férfiasan kemény játék dominált, ami tökéletesen kielégítette egy igazi szurkoló elvárását az év meccsével kapcsolatban. Talán nem véletlen, hogy annak ellenére, hogy öt helyzetből született négy gól, mégis klasszisokkal jobb meccsnek éreztem, mint egy közepes iramú 8-10 helyzetes csapatást. Itt érvényesülhetett az a szépsége a játéknak, amit hősiességnek nevezünk.

Több néző, mint két teljes NB1-es fordulóban

60.556 néző. Ez 5.000 néző híján teltház, de ha a lelátóra pillantottunk, akkor sehol sem látszottak üres helyek. Életemben egyszer voltam ekkora közönség része (Magyarország-Olaszország 2-2), és az az élmény örökre futballidentitásom részévé vált. Tegnap viszont volt szerencsém (szerencsétlenségem?) a portugál Sport1-en követni a meccset tökéletes kép és hangminőséggel: eszméletlen élmény volt, a hangmérnöknek piros pont jár, a szurkolóknak pedig igazgatói dicséret. Tényleg igazi klasszikóhangulat, 90 perc vad ordítás, mint egy eszeveszett roham valami felbecsülhetetlen értékű kincsért. Mert megverni a Portót a legszebb ékszer lett volna, amit a csapat ajándékozhat a szurkolóinak.

Több hiányérzet, mint egy teljes NB1-es szezonban

Nézem, nézem, mulattatnak is az itthoni sztorik, de igazán hiányérzetem sosincs. Már rég kiveszett minden ebből az egészből, hogy komolyan vegyem, hogy a falhoz basszam a cipőmet, és megkérdezzem: miért történt ez, vagy az? Tegnapról viszont maradt hiányérzetem: Artur miért pont az év meccsén hibázza a legnagyobbat? Cardozo miért nem rúgja be egy az egyben a kapussal szemben? Jorge Jesus miért dobja be egyszerre a nyár óta sérülésekkel bajlódó Aimar-Carlos Martins párost? Ola John miért nem jött előbb, és miért nem Salvio helyére? Valljuk be, jobb meccseléssel, a végén nem ikszre játszva megnyerhettük volna ezt a mérkőzést, de annyiszor buktunk már így klasszikót, hogy nem mertünk kockázatot vállalni. Végülis a hivatalos statisztikák szerint öt helyzetből lett négy gól, ami után maradhat némi hiányérzet bennünk.

Több szerb klasszis, mint az NB1 teljes történelmében valaha

Pont eggyel: Matics zseni volt, lenyomta élete eddigi legjobb meccsét, és kezdjük a 21-es számot is megbocsátani neki a hátán. Rúgott egy akkora gólt, amekkorát ember soha (Zidane-t ne számoljuk ide), ezzel kiváltva egy finn-magyar Dzsudzsi gól szintű katarzist. Igazából nem volt mit tennem, magzati pózban voltam kénytelen ismételgetni, hogy "ilyen nincs, bassza meg, ezt nézd meg, ilyen nincs, ilyet még nem láttál".

Ha a meccs után valakiről Simao írja twitteren, hogy technikás, meg hogy klasszis teljesítményt nyújtott, az valami olyasmi, mintha Kosztolányi kommentelné ez a poszt alá, hogy fasza srác vagyok, és betette rss-be a blogot. Nincs ok-okozati különbség, de ma nyilvánosságra hozták, hogy Nemanja 2018-ig hosszabbított szerződést, a kivásárlási ára 45 millió euró. A hír hallatán Liverpoolban síró klubtulajokról hallani.

Záróra

Fogunk még erről az első 20 percről beszélgetni, fogunk még bezzegelni, visszamutogatni, de most menni kell tovább. 14 meccs után 11 győzelem, 3 döntetlen. Most az Academica jön a kupában, aztán a Moreirense elleni bajnoki, hogy hivatalosan is féltávnál legyünk a bajnokságban. Januárban már nem játszik a Luzban a csapat, de három győzelemmel (a harmadikat a Braga ellen kell aratni) biztosan egyre magasabbra csapna a meccsláz februárra, hiszen vagy bevalljuk amikor mások nem hallják, vagy nem, ebben a portugál bajnokságban tényleg két igazán komoly csapat van csak, így hibázni nem lehet, pár kiélezettebb meccset kell még megnyerni, és bajnokok leszünk.

Ja, és Garay tanár volt, el ne felejtsük leírni!