Jézusom...

Szerettem volna megírni ezt az elemzést, mert bíztam benne, hogy önbizalomnövelő győzelmet aratunk majd, passzorgiával, jó játékkal, és ki akartam jelenteni, hogy ez a csapat bizony még mindig erős, meg persze azt, hogy fagyjanak szarrá Witsel lábujjai szovjetföldön. Ezt mondjuk mindentől függetlenül kívánom neki.

Ez a poszt egy kicsit más lesz. Nem lesznek benne képek, nem lesz dicséret, csakis a kiábrándító valóság. A Celtic elleni kocogós alibi után nem hittem, hogy van lejjebb, és azt is mondtam, reméltem, hogy többször nem kell értetlenkednem. Hát, kell. Sajnálom Jesust, hiszen ő volt szinte az utolsó, aki megtudta, hogy szétverik a csapatát akkor, amikor már semmit sem tehet, az utolsó, sőt, az utolsó utáni napokon. Örültem annak, hogy ennek ellenére nem enged a 4-2-3-1-es formációból, hanem próbál megvillantani valamit azon edzői kvalitásából, ami miatt a bajnoki cím utáni évben az Inter és a Villarreal is csábítgatta a kispadjára. Ez tulajdonképpen bármilyen hihetetlen az eredmények és a mutatott játék fényében, megtörtént. Lehetőségeihez mérten betömte a lyukakat, Matic próbálja pótolni Javi Garciát, Enzo Perezt pedig Estudiantesbéli box to box múltjára alapozva Witsel pozíciójába helyezte. Meglepő, de Enzo sokkal meggyőzőbb új posztján, mint Matic a régin, így két meccs elteltével legalábbis. A szerb tökéletes kiegészítő ember volt, de nem több. Személyes véleményem, hogy biztosan lehetőséget adnék a Benfica B-ben remekül játszó André Gomesnek, hasonlóan ballábas, csak éppen le tud kezelni egy lőtt passzt és egy ívelt keresztlabdát...

Ami a legmegdöbbentőbb, hogy Jorge Jesus ott csapja arcon magát és az egész csapatot, ahol a legnagyobb merítési lehetősége van, mégpedig a támadó hármas összetételekor. Nincsen semmiféle edzői végzettségem, de ismerem a csapatot, minden egyes meccset végignéztem a tavalyi szezonban elejétől a végéig, és tudom, hogyha Aimar, esetleg Carlos Martins nem játszik, akkor a labdatartás, mint olyan, meghal az ellenfél térfelén. Rodrigónak terület kell, a gyors támadások esetében nagyon jól megtudja bontani a védelmet, de egy betömörülő csapat ellen alkalmatlan a labdák osztogatására. Régóta tépem már a pofám itt erről, de JJ nyilván nem olvas minket, meg amúgy is leszarná.
Aki látta tavasszal Bruno Césart futballozni a jobb oldalról indulva a Braga, esetleg a Zenit ellen - csakhogy két példát említsek -, az tudja, hogy amennyire veszélyes és kiszámíthatatlan volt a játéka inverse wingerként, annyira esélytelen két értelmes megmozdulásra a bal oldalon. Tegnap láthattuk, jött is Nolito a félidőben. Azzal, hogy Jesus szerelmes Salvióba, teljesen súlytalanná teszi Bruno játékát, már ha játszatja néhanapján. Megint csak személyes vélemény, de a szezon hosszú, egymást váltogatva ez a két játékos megenné reggelire Portugália összes bal oldalát, de Európában sem lenne sok nyugodt balbekk. Ehelyett mi várható? A kis argentin kizsigerelése a végtelenségig. Ha tetszik, ha nem, szélsőink közül egyedül Gaitán képes mindkét oldalon hatékonyan támadni, de ő épp önmagát keresi, többet padozik és cicázik a szünetekben mint anno szegény Nuno Gomes.

Rátérve a csatárkérdésre, tegnap az eredmény úgy hozta, hogy meg kellett néznünk Cardozót és Limát együtt, az eredmény pedig siralmas. Lima ugyan egy távoli lövéssel pontot mentett, de két magas játékossal elöl semmi mást nem csináltunk, mint ívelgettünk jobbról, aztán balról, aztán megint jobbról, és megint balról. Mintha egy angol bajnokit néztem volna, és biztos van, akinek erre a játékra feláll, de nekem felfordul a gyomrom tőle, ráadásul ránk eddig ez egyáltalán nem volt jellemző.

Most komolyan azt érzem, elmehet ez a szezon, ha nem tanulunk meg együtt élni azzal, ami van, és kihozni belőle a maximumot. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy várunk a csodára Matictól, vagy éppen Witsel-i eleganciát Enzótól, legalábbis egyelőre. (ez csak utóbbira vonatkozik)
De ha a támadó hármasban rejlő lehetőségeket Jesus csírájában elfojtja a makacsságával, akkor a várhatónál is sokkal küzdelmesebb évünk lesz, kevés sikerélménnyel. Mert merítési lehetőség csak ebben a szekcióban van, és ez januárig biztosan nem fog változni. Habár olvasva Vieira Úr legutóbbi nyilatkozatát, miszerint továbbra is olcsón veszünk és drágán adunk, ki tudja, mi lesz itt tavaszra. Pénzügyi stabilitás mindenek felett.

Engem nem érdekel, hogy 2-2, nem érdekel Carlos Xistra, az sem, hogy vajon Pinto da Costa már a 4. körben elkezdte-e elkölteni a Hulk-pénzt a bírókra és az sem, hogy 40 perces emberelőnyünk alatt képtelenek voltunk kidolgozni egy normális helyzetet. Csakis az érdekel, ami innentől kezdve történik majd, és nagyon remélem, hogy ez egy hullámvölgy csupán, nem egy korszak befejezése. Az összefoglaló itt elérhető, ha másért nem, Lima bombájáért érdemes megnézni.