Legyél te a középhátvédünk a Stamford Bridge-en!

Megesik, hogy egy csapat képletesen mondva elfogy a szezon végére, de az azért igen ritka, hogy a négy bevethető középhátvédje pár hét alatt elfogyjon. Mi mégis győzni megyünk a Stamford Bridge-re. Ahogy Jorge Jesus mondta a tegnapi sajtótájékoztatón: Ha a Benficának akkora szerencséje lesz, mint a Chelsea-nek volt Lisszabonban, akkor meg fogjuk nyerni a mérkőzést! Amen.Megesik, hogy egy csapat képletesen mondva elfogy a szezon végére, de az azért igen ritka, hogy a négy bevethető középhátvédje pár hét alatt elfogyjon. Mi mégis győzni megyünk a Stamford Bridge-re. Ahogy Jorge Jesus mondta a tegnapi sajtótájékoztatón: Ha a Benficának akkora szerencséje lesz, mint a Chelsea-nek volt Lisszabonban, akkor meg fogjuk nyerni a mérkőzést! Amen.

Érdekes az az eset, amikor egy csapat olyan nehéz helyzetbe kerül, hogy még a saját szurkolói sem tudnak kombinálni, ötletelgetni, vagy habzó szájjal asztalt borogatni. Hiába a hátsónkat megedző futballszimulátorokból szerzett műveltség, a portugál oldalak lelkes olvasgatása, most csak Jorge Jesus tud segíteni a helyzeten. Egyébként mindig így van ez, de most be is látjuk...

Napról napra fogytak el a középhátvédeink, szép lassan, mint amikor az egyszeri menzafőnök nem figyeli eléggé a cukros zsákot. A Zenit ellen megsérült Garay, akit még parádésan pótolt Jardel. Jardel kihúzta a Chelsea elleni hazai meccsig, hogy aztán az után jelentsen sérültet. Így lehetőséget kapott Luisao mellett Miguel Vítor, akit szeretünk, meg portugál, meg minden, de valami nem kóser, ha már ő következik a sorban-a hétvégi Braga elleni derbi hajrájáig bírta. Ekkor maradt nekünk egy szem Luisaonk, akivel még valami vészvédelmet el tudtam képzelni, de tegnap az ő játéka is kérdésessé vált, az edzést kihagyta, kilátásaink pedig kilátástalanok. Az első három kolléga biztosan nem fog játszani, Luisao viszont ha lábra tud állni, valószínűleg ott lesz a gyepen.

Már csak azért is, mert nincs más. Edzeni a csapattal utazott az ifista Joao Nunes, de játszani semmiképpen sem játszhat, hiszen nevezve sincs a Bajnokok Ligájába. Így tehát ott állunk Londonban egy féllábú Luisaoval, és azt sem tudjuk, hogy hova kapjunk. Mivel én mindig találékonynak gondoltam magam, és a hollywoodi sztorik sem állnak távol a szívemtől, ezért valami ilyesmit várok kezdőnek:

Matics ott játszhatja élete meccsét, ahol mindössze két meccset kapott bizonyítani, Luisao utolsó emberként sántítva csúszhat be a 92. percben Drogbának, Artur pedig felszedheti a labdát, az égbe rúghatja, és ünnepelhetjük a 2-1-es győzelmünket. A Hollywood-sztori ilyen könnyen megírható, a taktika kivitelezése azonban ennél sokkal nehezebb.

Javi Garciának gyakorlatilag hiba nélkül kell lehoznia ezt a meccset, hogy ne kerüljön nagyon nehéz helyzetbe Matics és Luisao. Luisao minden bizonnyal egy biztonságibb, kicsit hátrább rendelt játékot fog játszani, míg Matics lesz kényszerből az ütközőember. Sajnos ez a két játékos úgy fordul az ellenfél kispasszos játékánál, mint egy nyerges Scania, így tényleg létfontosságú, hogy a Chelsea főleg a levegőben próbálkozhasson mögénk kerülni.

Csakhogy milyen állapotban van Witsel? Felpörögni fel fog, ahogy felpörgött eddig szinte az összes nagy meccsünkre, de vajon meddig viszi a lába? Tud ő egy ilyen szigorú szűrőmunkából kellően sokszor besegíteni támadni? Vagy otthagyja Javit párszor, aki begyűjti már az első félidőben azt a sárgát, ami után kénytelen lesz néha elengedni az ellenfél akcióit taktikai fault nélkül? Olyan rejtélyek ezek, amiről a szakmai stábnak is legjobb esetben csak megérzése lehet.

"Ma csak tökéletes játékkal juthatunk tovább."

Ezt nem én mondom, hanem Allegri mondta a tegnapi bukta előtt. Tökéletes játék nélkül is közel voltak ahhoz, hogy ők nézzék ma elemző szemmel az esti meccsünket, és Guardiola verje a vazelinos kopasz fejét a falba. Mi ma este ugyanígy csak tökéletes játékkal juthatunk tovább a Stamford Bridge-en, ami ha nem is oroszlánbarlang, de mindenképpen magabiztosságot fog adni a Chelseanek. Mégsem érzem ezt annyira lehetetlennek, mint amennyire a Milan továbbjutását érezte a közvélemény.

Igazából miért kellene félnünk a Chelseatől? Mintha pont ők lennének morális válságban, miközben mi az utóbbi évek egyik legjobb szezonját futjuk. Mintha náluk lenne valami eszméletlenül következetlen átigazoláspolitika, ami káoszt okozott a fejekben, miközben nálunk mindenki tudja mi a dolga. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy kicsit megráncigálva az oroszlán bajszát könnyen előfordulhat az is, hogy ez az oroszlán ugyan nem fog visszatámadni. Ez az oroszlán az utolsó tőrdöfést várja, amit akár tőlünk is megkaphat, ha kellően szervezettek vagyunk, és olyan gyors játékot tudunk produkálni, ami után Terrynek még a saját feleségét sem lesz kedve megkettyinteni, nemhogy másét.

Érdemes kicsit átszellemülten megnézegetni a következő illusztrációt:Jól látható, hogy amikor kellett, mindig meglőttük a két gólt, amire ma is szükségünk van. Mégis, ma egyedül a Baselben, és a Bukarestben elért eredményeinkkel nem esnénk ki, az összes többi meccs eredménye nem kedvezne számunkra. Persze ez csalóka így, hiszen Manchesterben pontosan tudtuk, hogy a 2-2-vel csoportelsők vagyunk, és a szentpétervári fagyba is úgy mentünk, hogy talán az is elég lesz, ha idegenben rúgunk két gólt. Valójában idén az összes idegenbeli Bajnokok Ligája meccsünkön megvalósítottuk a kitűzött célt, és kedvező eredményekkel térhetett haza a csapat Lisszabonba.

Nem csoda ez, hiszen általában idegenben is hazai pálya fogadja a csapatot, a nagy számú kivándorolt portugálnak hála csordultig megtelik a vendégszektor, és Enschedetől Manchesterig eddig mindig telitorokból, a hazaiakat leszurkolva pörögtek a benfiquisták. A mai meccsre tudomásom szerint a legmesszebbről egyébként egy montreali sporttárs érkezik, kicsit több mint 5000 kilométert repülve a derbire.

A 2005-2006-os idényben kiejtettük a Manchestert, és a Liverpoolt is saját pályáján, így van miből meríteni. Az a csapat semmivel sem volt jobb mint a mostaniak, viszont akkor a Liverpoolt Bajnokok Ligája címvédői minőségében vertük meg az Anfielden. A nyilatkozatok szerint Nolito is egy angol klub ellen elért jó eredménnyel spanolja magát, hiszen a keret nagy része csak az Old Traffordon elért őszi bravúrnak volt részese.

Kapaszkodónk van bőven, ahogy egy remek csapatunk is. Egy gólos hátrányból indul a párharc, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk továbbjutni. Az esélyeink kicsit csökkentek, pár sérülés is áthúzza a számításainkat, de az erényeinket megragadva nem csak arra lehet erőnk, hogy megpiszkáljuk annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát.

Ez a csapat utoljára két évvel a születésem előtt vitt véghez valami igazán nagyot. Ez egyfelől azt jelenti, hogy bőven van ötven hetven évem arra, hogy lássak még egy nagy menetelést, másfelől viszont ez már pofátlanul régen történt ahhoz, hogy feszüljünk bármire is nemzetközi szinten. Itt az ideje 2006 után újra összefutni a Barcával!