Teljes fegyverzetben vagyunk kénytelenek Funchalba menni, hiszen a madeiraiak legalább olyan erőket képviselnek idén, mint bármelyik meglepetéscsapat: amíg ki nem pukkad a lufi, addig bármikor annak a bizonyosnak a rossz végén találhatod magad. Maradj talpon!Teljes fegyverzetben vagyunk kénytelenek Funchalba menni, hiszen a madeiraiak legalább olyan erőket képviselnek idén, mint bármelyik meglepetéscsapat: amíg ki nem pukkad a lufi, addig bármikor annak a bizonyosnak a rossz végén találhatod magad. Maradj talpon!
A medve nem játék, az idei Maritimo meg még kevésbé, úgyhogy a Portugál Kupa olyan szakaszába ért, hogy ezt a meccset bizony kénytelenek vagyunk beharangozni. Elintézhetnénk az ellenfelet annyival, hogy van nekik egy Diawarájuk, akinek Papa az egyik keresztneve, ám mégis Baba néven fut, és bevermelt kilenc góljával vezeti a portugál bajnokság góllövőlistáját, de nem tesszük. Az a csapat, aki negyedik a portugál bajnokságban, az hazai pályán igenis veszélyes lehet, főleg, hogy idén még senki nem vitt el a sziget ezen feléről pontot...
A Portugál Kupában két szűk győzelem után kénytelenek megmérkőzni velünk, de remélhetőleg a bajnokságban sem sokáig élik tovább a madeirai álmot, mivel jövő vasárnap ott is hajlandóak vagyunk körbevezetni őket a kispasszos futball különös világában. Nevezhetjük sorsszerűségnek, vagy aminek akarjuk, de az biztos, hogy nagyon nehéz lesz úgy abszolválni két meccset egymás után, hogy a Maritimonak mindkettő élete meccse...
Ne feledjük, hogy amikor legutóbb, nyár végén az örök tavasz gyönyörű szigetére Madeirára látogattunk a Nacionalhoz, akkor köd miatt sikerült többször félbeszakadnia a meccsnek, és csak egy kínkeserves 2-0-ra voltunk jók, amiből Bruno Césarnak csereként beállva, a 94. percben kellett bevágnia a másodikat. Akkor persze még nem gondoltuk, hogy egy olyan veretlenségi szériának csupán a kezdetéről beszélünk, ami immár egész Európában megér legalább egy csettintést, elvégre 24 tétmeccs óta nem találtunk legyőzőre...
Mégis, akkor mit nekünk egy Maritimo? Igenis sokat, hiszen továbbra is csak részegen nevezhetjük magunkat a legszűkebb elit tagjának (elvégre a Barca és a Real más dimenzió), így ahhoz, hogy trófeákat nyerjünk, kénytelenek leszünk kivégezni a Maritimot 10 nap alatt kétszer.
Ismerjük a Benficát, van nekünk is önkritikánk- még ha nem is látszik mindig a bejegyzések tartalmából- és igenis tudjuk, hogy ez a léc most beteg magasan van, passzorgia ide, vagy oda...
Jorge Jesusnak így ki kellett vezényelnie a legerősebb csapatát a harctérre, ami azt jelenti, hogy Cardozon és Luisaon kívül mindenki rendelkezésére áll, aki képes lehet megverni a Maritimot. Furcsa a helyzet, de az élet úgy hozta, hogy rangadókat vagyunk kénytelenek játszani velük, és mivel ez a két meccs szendvicsbe fog egy szintén létfontosságú Galati elleni Bajnokok Ligája meccset is, így most blogtörténelmi jóslatként azt mondom, hogy sokkal gyengébb az ellenfél, de simán elfogadnék látatlanban egy bűn rossz 0-0-ás meccset, amit aztán egy 33-32-es arányú büntetőpárbaj dönt el Artur góljával.
A legutóbbi egymás elleni meccsünkön valami hasonló kínhalálközeli ügymenet történt, akkor két nyári távozó, Salvio, és Coentrao hozták 2-1-re a meccset, nem is akármilyen körülmények között, a 94. percben begyötörve a győztes gólt. Íme a találatok: