United: not better, just arrogant!

Ismét olyan meccs következik, ami előtt mi kérünk elnézést, hogy nem a Manchester Unitednak szurkolunk, ám találtunk magunknak szeretni valóbb csapatot. Van az a 10-20 ember Magyarországon, aki nem portugál cserediák, nem MU-ellendrukker, és mégis Benfica győzelmet vár estére! Beharangozó egy hónapok óta várt meccs elé.
Ismét olyan meccs következik, ami előtt mi kérünk elnézést, hogy nem a Manchester Unitednak szurkolunk, ám találtunk magunknak szeretni valóbb csapatot. Van az a 10-20 ember Magyarországon, aki nem portugál cserediák, nem MU-ellendrukker, és mégis Benfica győzelmet vár estére! Beharangozó egy hónapok óta várt meccs elé.

Régóta foglalkoztat, hogy az agresszív marketingkampányoktól lecsupaszított Manchester United, vagy bármelyik topcsapat mitől is lenne tényleg jobb a Benficánál, ám a ma blogra látogatók habitusát ismerve most ezen nem elég gondolkodni, meg is kell mondani. Minden bizonnyal többüknek sikerült olvasni a hazai meccsre megkongatott beharangozónkat, ám nem bízunk értelmi képességeikben, és hogy emlékeznek még rá, ezért kénytelenek vagyunk belinkelni.

Ezzel a kötelező illedelmességi köröket talán le is tudtuk, és készülhetünk nyugodtan a meccsre: talán nem árulok el nagy titkot, ha jelzem, hogy mi már tudjuk, hogy hogy lehet megverni ezt a gyakran rém lassú Manchester Unitedet, a kérdés csak az, hogy kezdésig konzultál-e velünk Jorge Jesus, vagy ő maga is eljutott a megoldásig.

Tudom, olyan dolog most a Manchestert a 6-1-gyel pesztrálni, mint féllábú kisgyereknek görkorit adni Karácsonyra, mégis nagyon remélem, hogy rongyosra nézte azt a meccset Jorge Jesus, mert ott olyat láthatott a MU védelem részéről amit egyébként (csak minden hétvégén Luisao részéről) ritkán. Megvannak a gyenge pontok, csak azt nehéz eldönteni, hogy Bruno César, vagy Nolito keverje balról az őrületbe Jonest. Elsőre Nolitora szavazunk, amit valahogy így kell elképzelni:

Tudom, csalás, mert így játszottunk az első meccsen is, de nem tehetek mást: amikor Európa top10 középpályái közé sorolhatjuk a csapatunkat, és a nagy Manchester United kuncsorog Gaitánért és Javi Garciaért, akkor talán értelemszerűnek tűnik itt önteni szenteltvízzel pofán a vörös ördögöt. Witsel a BL-ben már nem egyszer megoldotta a labdátszerzek, kiforgatom/felteszem posztot, Javi Garciában pedig egyértelmű vetélytársat láthat minden angol húsipari dolgozó, és csak az okozhat nekik némi megnyugvást, hogy emberünk nem váltotta még ki az egyéni vállalkozóit. Pedig nagyon eltudnánk képzelni egy hentesbárddal a kezében...

A két agresszor feladata lesz a percenként 4-5 megszerzett labdát (gyk: tehát mi is jó szokásunk szerint gyakran visszaadjuk majd) feljátszani Aimarra, aki eddig megtehette, hogy meccsenként két-három alkalommal berakta a Maradona oktató DVD-t, most igenis szükség lesz rá: csak az ő játékintelligenciájával tudjuk úgy megpörgetni a játékot, hogy Rio már a félidőben vészjeleket twitteljen. Ha tud olyan kiismerhetetlen lenni a Bohóc, mint amire képességei predesztinálják, akkor csendes lesz az Old Trafford, csak az a pár ezer benfiquista fog mutatni pár megtanulandó rigmust.

Cardozo személyében van egy igazi nehézbombázónk, a szélekről pedig mint két csintalan kölyök fogja a bolondját járatni Nolito és Gaitán aktuális áldozatukkal. Talán ez az egyik legnehezebb dolog: elvinni a szép futballt egy olyan kultúrába, ahol utoljára a 6:3-nál szórakozhatott igazán jót a közönség, azóta csak rajtpisztolyra dördülő széljáték a jussuk.

Félreértés ne essék: a fogadóirodák ajánlatai reálisak, nem mi vagyunk az esélyesek, de hátul henteléssel, elöl a fent vázoltakkal megverhetjük ezt a MU-t. Ne feledjük, nálunk Witsel betegsége okozott csak gondot, ott nem számíthatnak Vidicsre, Smallingra, Andersonra, és tegnap még Rooneyra is varázsigéket mondogatott a csapatdokijuk.

A kommentelők által félelmetesnek mondott Old Traffordra látogatunk, de nincs tele a gatya: a világ legnagyobb szurkolói bázisával rendelkező Benficának nem kell megrettennie pár tízezer nézelődő japán turistától. Nekünk csak játszani kell a játékunkat, hiszen a tavalyi Európa-liga elődöntős bandáról lemetszettük az életképtelen ágakat, és most még jobbak vagyunk, mint valaha. Ne feledjük, a BL főtáblán a Benficán kívül csak a Barcelona tudhat magáénak még veretlen szezont idén!

Rendhagyó módon, kicsit növelve a feszültséget ezúttal kikerestem saját benfiquista góljaim közül azokat, amik a legnagyobb katarzist okozták. A videókat megnézve az elfogult elitista is konstatálhatja, hogy egy Benfica gólnak is csak annyira lehet örülni, mint egy Manchester gólnak-vagy jobban. Az ócska nyálas zene helyett ezúttal csak a nyers valóság beszél. Dőljünk hátra, képzeljük magunkat a telefonnal videót rögzítő szurkertárs helyébe, és élvezzük a szemcsés képet:

Vannak gólok, amiket egyszerűen nem tudunk kiverni a fejünkből, és ha szóba kerül az az emlékezetes Liverpool meccs, vagy Miccoli, akkor nincs az a benfiquista, akinek ne ez jutna eszébe:

Vannak azonban idegtépő pillanatok is, ebben általában a francia kollégák segítenek. Először 2007-ben a legjobb nyolc közé lőtt minket a 89. percben Simao a PSG ellen ezzel a büntetővel...

...majd három évvel később szintén az Európa Ligában, szintén a nyolc közé jutásért kellett megharcolnunk egy jó Marseille-el, ott a 90. percben szólt nagyot a történet. Kardec egyetlen értékelhető mozdulata következik a Benfica színeiben:

Kakukktojás nélkül azonban egyetlen felsorolás sem az igazi, így most az én Benfica idolom, Nuno Gomes egyik gólja is bekerült. Portugália-Spanyolország 1-0:

Mivel azonban ez egy beharangozó, aktualitások nélkül hagyni a kedves olvasót nagyfokú tiszteletlenség lenne részemről, így Simao 2005-ös Old Traffordon lőtt szabadrúgását is élvezhetjük, először szurkolóbarát verzióban:

Majd nézőbarát verzióban: