Négyből négy – Cselőtei Márk publicisztikája

AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN hozzászokhattunk, hogy a labdarúgó NB I legjobbjai már júliusban elkezdik szereplésüket az európai kupaporondon, de a legtöbb esetben az augusztus elejét, közepét sem élik túl. Persze akadtak kivételek – gondoljunk csak a Debrecen BL- vagy a Videoton El-csoportkörös szereplésére –, de akkor is négy indulóból legfeljebb eggyel lehetett számolni a nyár végéhez közeledve.

Ezen a statisztikán javított jelentősen a Ferencváros, amely a 2019–2020-as évadtól minden idényben eljutott valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe. Egyszer szerepelt a Bajnokok Ligájában, háromszor az Európa-ligában és egyszer az Európa-konferencialigában, kétszer érte meg a kupatavaszt, ám ott az első körben búcsúzott. Az FTC többszöri sikeres selejtezős szereplése természetesen növelte az UEFA-koefficienst (az egyes sorozatok rangsorolását, kiemelését meghatározó statisztikai adat) a magyar első osztályú bajnokság előnyére, de ebben a tekintetben körökkel elmaradunk néhány szomszédos országtól, hiszen a horvátoknak, a szerbeknek, az ukránoknak és különösképpen (bár nem szomszédok) a cseheknek rendszeresen több csapatuk is eljut valamelyik európai sorozat főtáblájára (vagy még annál is tovább).

A koefficiensek fontosságára még visszatérünk, ám előbb az örömhír, ami miatt ez a téma egyáltalán aktuális: augusztus hatodikát írunk, s még négyből négy hazai klubunk áll az európai kupaporondon, ami sporttörténeti jelentőségű, hiszen a selejtezőrendszer bevezetése óta a harmadik kör kezdetekor még sohasem volt mindegyik együttesünk versenyben. Ezek a tények, de azért tegyük hozzá: a Ferencváros kiemeltként (többek között az elmúlt évek csoportkörös szereplésének köszönhetően) csak a második fordulóban kezdte el a BL-selejtezős szereplést, amelyben a nála jóval alacsonyabban rangsorolt walesi The New Saintsszel találkozott. Ezúttal nem szaladt bele olyan pofonba, mint tavaly a feröeri KÍ ellen, 7–1-es összesítéssel továbbjutott. A Paks Magyar Kupa-győztesként az Európa-liga-selejtezőben indulhatott, ráadásul kedvezőnek tetsző sorsolást kapott, hiszen a szintén kupagyőztes, de Romániában csak másodosztályú, vajdahunyadi Corvinullal került össze, amelytől óriási meglepetésre hazai pályán 4–0-ra kikapott, majd a visszavágót idegenben megnyerte (2–0), de fordítani már nem tudott. Bognár György legénysége végül a Kl-ben köszörülte ki a csorbát, hiszen kettős győzelemmel (5–0-s összesítéssel) jutott tovább az előzetesen esélyesebbnek ítélt ciprusi AEK Larnacával szemben. A Fehérvár a második körben csatlakozott a küzdelmekhez a Konferencialigában, amelyben az azeri Sumqajit volt a riválisa: az odavágón hátrányba került, de egy piros lapnak is köszönhetően 2–1-re fordított, majd gól nélküli meccsel tudta le a visszavágót, így folytathatja a küzdelmet. A legérdekesebb történet mégis az NB I legutóbbi idényében bronzérmes Puskás Akadémiáé, hiszen a Kl második körében a magasabban jegyzett, kiemelt Dnipro-1 várt rá, ám az ukrán klub időközben csődöt jelentett, a kerete kiürült, a bajnokságtól visszalépett, az UEFA kizárta a sorozatból, így a Puskás automatikusan továbbment, és az ukrán rivális kiemelését is megkapta.

A négy párharcból azért kiderül, nem féktelen diadalmenetről van szó, de jegyezzük meg: a magyar futballcsapatok idei teljesítménye az eddigi legjobb, amióta az európai kupákban bevezették a selejtezős szisztémát. Az is igaz, a valódi megméretés még csak most következik.

A már legalább Kl-főtáblás, de magasabban jegyzet sorozat csoportkörében bízó Ferencvárosra a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik körében a dán bajnok FC Midtjylland vár (az első meccs ma este lesz Herningben); a Paks a Kl-ben a montenegrói ezüstérmessel, a múlt bajnoki idényt hét veretlen találkozóval záró Mornarral találkozik; a Fehérvár ezúttal ciprusi ellenféllel, a Lang Ádámot soraiban tudó, a bajnokságban bronzérmes Omonia Nicosiával néz szembe; az immár kiemelt Puskás Akadémia az örmény Ararattal ütközik meg, amely néhány éve a Videotont verte ki Európából. A Konferencialigában induló csapataink kizárólag győztes párharccal maradnának életben a rájátszásra, az FTC viszont vereség esetén az Európa-liga-főtábláért folytathatná.

Adódik a kérdés, mik az esélyek?

Örök igazság, hogy a pályán nem a számok futballoznak, mégis érdemes megvizsgálni a keretek értékét, ha össze akarjuk hasonlítani egymással az európai kupaporondon találkozó klubokat. A Ferencváros játékosállománya a Transfermarkt szerint csaknem 53 millió eurót ér, míg a dán bajnoké kicsivel több mint ötvenkilencet, így nem mondhatjuk, hogy osztálykülönbség van a csapatok között, sőt. A Paks keretértéke (körülbelül kilencmillió euró) háromszor akkora, mint montenegrói ellenfeléé, de a Puskás Akadémia (csaknem tízmillió) is duplázza az Araratét. A Vidi párharcánál már kissé más a helyzet, hiszen a fehérvári játékosállományt mintegy 12 millióra saccolják, az Omoniáét csaknem kétszer ennyire, de ebből is jól látható, papíron minden esély megvan rá, hogy mind a négy magyar csapat sikerrel vívja meg harmadik körös csatáját. Ehhez persze még hozzávehetjük a jó formát, hiszen hiába a rotálás, a hétvégén mind a négy együttes győztesen vívta meg a bajnokiját a labdarúgó NB I-ben: a Fradi a Kecskemétet (1–0), a Fehérvár a Diósgyőrt (3–1), a Paks az Újpestet (2–1), a Puskás Akadémia a ZTE-t (2–1) győzte le.

Érdemes annyira is előre tekinteni, mi történik, ha kupacsapataink a negyedik, vagyis a playoffkört is megérik, hiszen az UEFA hétfőn megtartotta a sorsolást. A Ferencváros a legnagyobb ellenfeleket elkerülve a Slovan Bratislava–APOEL párharc győztesével játszhatna, amely a dánok elleni továbbjutással egyenlő esélyeket ígérne az akkor már a BL-főtábláért folytatott harcban. A Paks sem járt rosszul, hiszen a cseh Mladá Boleslav és az izraeli Hapoel Beer-Seva a két lehetséges ellenfele, a Fehérvárra pedig az NK Osijek vagy a Dunaszerda­helyi AC-t kiejtő azeri Zira várhat. A legrövidebbet a PAFC húzta, amely a negyedik körben a sorozat legutóbbi két döntőjébe bejutó olasz Fiorentinával játszana – mondani sem kell, melyik csapat az esélyesebb.

No de elég az esélylatolgatásból, kanyarodjunk vissza ahhoz a témához, hogy miért is fontos a többcsapatos jó szereplés, mire jók a koefficiensek. A magyar élvonal a jelenlegi szereplésnek köszönhetően idén már előzött egyet az UEFA-ranglistán – igaz, az oroszokkal szemben, akiket az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) az orosz–ukrán háború miatt kizárt versenysorozataiból –, de még így is a top húsz bajnokságon kívül jegyzik, ezáltal a kupagyőztest nem számítva csak három NB I-es klub indulhat el az adott idény kezdetén Európában, ebből egy a Bajnokok Ligája-selejtezőben és kettő a Konferencialigában. Folyamatos jó szerepléssel ez a szám bővülhetne, de ami fontosabb, hogy a párharcok száma csökkenhetne, hiszen egy jelentős ugrással idővel elég lenne a harmadik-negyedik körben beszállni a selejtezőbe, ahogyan látjuk azt például a cseheknél, szerbeknél, így nem kellene klubjainknak már július közepén pályára lépniük. Ezért kiemelten fontos, hogy a mostani szereplés ne egyszeri eset legyen, hanem tendenciává váljon.

Remekül hangzik, hogy négyből négy csapatunk van versenyben még így, augusztus elején is, de a valódi siker az lenne, ha legalább három NB I-es klub még a playoffkörben is érdekelve lenne, esélyt teremtve a főtáblás szereplésre. Reálisan nézve, a harmadik körben a Puskás Akadémia és a Paks is joggal bízik a párharca megnyerésében, csodára a Fehérvárnak sem lenne szüksége, a Ferencváros pedig ki-ki párharcot vívhat, amit ha el is veszít, még rámehet az Európa-liga-folytatásra. Több mint egy hét múlva már okosabbak leszünk.

Ha akkor is igaz lesz a négyből négy tétel, arra már elismerően csettinthetünk…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!