Későn jött a portói álomgól, a Chelsea jutott be az elődöntőbe |
Későn jött a portói álomgól, a Chelsea jutott be az elődöntőbe |
Emlékezetes lesz a Bajnokok Ligája mostani idénye is, akárcsak a tavalyi volt. A magyar részvételre gondolok, hiszen míg egy esztendővel ezelőtt az elödöntőben (Leipzig: Gulácsi Péter, Willi Orbán) és a döntőben (PSG: Lőw Zsolt) egyaránt volt magyar szereplő a hajrában, most a Chelsea (Lőw) jóvoltából vagyunk a négy között.
Vagyunk? Igen. Mert azért ennyi elfogultság a legkevesebb kívülállóként. Nem mondom, hogy a magyar futball nagy sikerei a felsorolt tények, ám honfitársainkról van szó, ami érzelmileg egyértelműen kötés.
Biztos vagyok benne, hogy a remek futballt játszó PSG-nek, akárcsak a Chelsea-nek, jócskán vannak hívei nálunk is, ám több mint valószínű, hogy Lőw Zsolt jóvoltából többen figyeltek, figyelnek a csapatokra.
Most tehát a Chelsea áll a középpontban. Kissé talán váratlanul, hiszen a télen, amikor Thomas Tuchel átvette a klublegenda, Frank Lampard helyét a kispadon, és vitte magával jobbkezének Londonba Lőwöt, kevesen hitték volna, hogy a csapat úgy szerepel, ahogy. A Premiere League-ben az ötödik helyen áll, két ponttal a harmadik helyen tanyázó Leicester mögött, az FA-kupában már az elődöntőben van, akárcsak a Bajnokok Ligájában.
Egy pillanatig sem állítom, hogy a „mi” mostani elődöntőnk hasonlítható ahhoz, amikor nem képviseleti, hanem alanyi jogon harcolhattunk a döntőért, de nem azt mondom, hogy szegény ember vízzel főz, inkább hogy becsüljük meg, ami a miénk. Ha másért nem, a kissé erőszakos, de létező párhuzam miatt, hiszen legutóbb éppen a még Dózsaként remeklő Újpest szerepelt a négy között 1974 tavaszán a Bayern München ellen. Itthon 70 ezer néző előtt lett 1–1, Münchenben viszont sima 0–3 – ne feledjük, ez volt az a Bayern, amelyik Franz Beckenbauer vezérletével virított, és ugyebár ott volt még Paul Breitner, Gerd Müller és Uli Hoeness is (hogy csak a nekem kedveseket említsem). Tiszteletet érdemlő sztárok, fel is néztek rájuk az újpesti klasszisok (mert Bene Ferenc, Fazekas László, Zámbó Sándor és a többiek is azok voltak), túlzottan is, hiszen a hozzáértők szerint leginkább az önbizalom hiányzott a nagy sikerhez.
Nos, ami aktuális, Lőw Zsolt négyesztendős újpesti futballkarrier után indult vándorútra, hogy már másodszor legyen szereplője BEK-, azaz a BL-elődöntőnek.
Mondtam, hogy a párhuzam kissé erőltetett, de az öröm attól még lehet őszinte.
Nálam mindenképpen az.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!