Ha végigböngészik a szerdai Fradi–Dinamo Kijev meccsről szóló értékeléseket, nem sok látványos megállapítással találkozhatnak. Egy félidő oda, egy ide, döntetlen a javából.
Így is eltehetjük emlékeink közé a látottakat, de az ördög itt is a részletekben rejlik. Olyan egyébként apróságokra, ám nekünk falrengető tényekre gondolok, mint például az Üllői úti talpra állás a Bajnokok Ligája csoportkörében, ott, ahol azért nem nyeretlen kétévesek futják a derbit.
A vélemények természetesen a két pólus között húzódnak, mindenki eldöntheti, a Fradi veszített-e két pontot (első félidő), vagy nyert egyet (szünet utáni játék). Olyan nesze semmi, fogd meg jól dilemma ez, mint a közszereplők egyik kedvenc fordulata a félig töltött pohárról: most akkor félig teli, vagy félig üres? Látványos szellemeskedés, ám minden attól függ, hogy mekkora az edény. Márpedig a Bajnokok Ligája-szereplést aligha lehet stampedlivel mérni (pláne az EU-szabvány 0.4 centessel), remélem, azok is értik, mire gondolok, akik a hungarikumok közül nem feltétlenül a pálinkára esküsznek.
Nem véletlen, hogy eddig egy szót sem ejtettem a szakmáról, tolódásról, a védekezés elcsúszásáról, felpasszról, hamis és valódi kilencesről, engedelmükkel ezzel a továbbiakban is így leszek. Egyrészt nem lévén kinevezett (hamis) szakértő, nem feladatom az ilyesmi, másrészt mert akár pozitív, akár negatív felhangot adnak a humbugnak, a lényeg, hogy megint van minek örülni a Ferencváros ősze kapcsán.
Mert ne feledjük, hány magyar csapat vágott neki korábban egy-egy meccsnek, hogy na, most aztán – aztán kapott egy gólt, kapott még egyet, s utána semmi másra sem vágytak a játékosok, csak arra, hogy legyen már vége, mehessenek haza, és jöhessen a „csak a következő meccsre összpontosítunk”.
Most szó sem volt ilyesmiről, s nem először. A Molde elleni 2–0-ról 2–3, de végül 3–3 már adalék volt ahhoz, amit a Fradi most bizonyítékká emelt: lehet akármilyen gyászos a helyzet, menni kell előre, mert abból egyrészt baj nem lehet, másrészt ezt követeli a játék, a sport – szelleme. Ami ugyebár pénzért nem lehet senkié (hogy a profizmusról azért essék szó).
A barcelonai és a szerdai fellépés nyomán a Fradi máris eljutott odáig, hogy – maradva a korábban idézett hasonlatnál – a Bajnokok Ligája nem intézhető el azzal, hogy vihar egy pohár vízben.
Látszik, hogy jól kiengedték a csapot.