Steril áru – Malonyai Péter jegyzete

A gyors munkához idő kell – vallják a képzavart a sietségre ösztönzött mesteremberek, hogy aztán a saját tempójukban tegyenek-vegyenek, míg végül felépül, mondjuk, egy ház. És ha esetleg időben adják át a kulcsokat, könnyen előfordulhat, hogy a minőség sínyli meg az erőltetett menetet.
Jut eszembe ez arról, hogy mától szombatig négy nap alatt lezavarják az európai topfutball csúcsának számító Bajnokok Ligája aktuális szakaszát, nevezetesen a negyeddöntőt.
Jut eszembe ez arról, hogy mától szombatig négy nap alatt lezavarják az európai topfutball csúcsának számító Bajnokok Ligája aktuális szakaszát, nevezetesen a negyeddöntőt.

Még szerencse, hogy a klasszikus Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elnevezés lerázta magáról a harmadik tagot a hangzatos(abb) liga megnevezés kedvéért, mert ami Portugáliában történik, nem több kármentésnél. Ha ugyebár kupáról beszélnénk, akkor eleve feltételezhető előbb az oda-, majd a visszavágó, egy ligában viszont minden előfordulhat.

Most például az, hogy „Gyerünk, gyerünk, tovább, tovább!”, hiszen itt az augusztus, és még mindig ott tartunk, ahol tavasszal kellett volna. Ha az UEFA-n múlik, szerintem legszívesebben kisorsolják májusban a győztest, és kész, passz! Igen ám, de ki lett volna kíváncsi főműsoridőben egy olyan szerencsejátékra, amelyben a nézőnek nincs esélye a nyereményre. Nem beszélve arról, hogy egyszeri eseményről lévén szó, a reklám- és marketingszakemberek sem számlázhattak volna túl sokat.

Ezzel együtt az egymeccses lebonyolítás hajaz a lutrira, hiszen – mondogatja egyelőre nyolc csapat – egy adott estén minden előfordulhat. Így lehet, de mégsem. A futballszakma kihívása az edzőknek, hogy találják meg azt a módit, amellyel különösebb számolgatás nélkül továbbjut a csapatuk. Mentségnek ugyanis mindig keserves a lebonyolításra mutogatni.

Nézők csak a tévé előtt lehetnek, a csapatok elzárva a külvilágtól, magyarán az élettől, az UEFA-falanszter nekilát, hogy lezárja a háta közepére sem kívánt idei elitfutballt. Hogy aztán persze nekilásson előkészíteni a következő sorozatot; hogy milyen feltételekkel, azt már sejteti, hogy mi is importálhatunk BL-selejtezőt (Cejle–Dundalk), tiszta, finomított, steril termék, semmi néző, semmi hangulat. Mintha csak egy krimit néznénk, levéve a hangot.

Ami minket illet, a lisszaboni rohanást csak szemmel kell követnünk, mi a jó oldalát kapjuk a történetnek, hiszen Lőw Zsolt (PSG), Gulácsi Péter és Willi Orbán (Leipzig) jóvoltából csak érzelmileg vagyunk érdekelve a rohammunkában. Nem kell futnunk a pénzünk után.