Valamivel több mint két hónap és végre elkezdődik a Bajnokok Ligája, mármint az igazi. Mert ami eddig történt szeptember óta, felesleges időtöltés volt, legalábbis kívülről nézve. Igaz, a csoportokba szuszakolt harminckét csapat elégedett lehet, ömlött a pénz, tobzódott a marketing, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire voltak emlékezetesek a meccsek. Mert lehet akárhány csoport akárhány résztvevővel, egy 7–2-es londoni Bayern-győzelem ritka, mint a fehér holló. Hogy érthetőbb legyek, aligha hiszem, hogy akad olyan futballrajongó, aki a szeptemberi első forduló tizenhat meccsének végeredményét kapásból citálja.
Ha van ilyen, ő a drukkerek londoni 7–2-je, minden tiszteletem az övé, ám felteszem, ő is leginkább arra kíváncsi, hogy ki kit ejt ki, így aztán februártól lendül majd igazi formába.
Az UEFA-t nem tisztelem, nem szolgál rá, ám csodálom. A nyolcvanas évek végén felvetette egy európai szuperbajnokság ötletét, az európai elit felháborodott már a javaslat hallatán is, aztán tessék: harminckét csapat, hónapokon át körbe-körbe. És ha hozzávesszük, hogy az új terv az európai szuperliga kieséssel, feljutással és alatta a futottak még két kategóriája, csak ámulni lehet az európai szervezet kitartásán.
Igaz, muszáj időnként hajmeresztőt produkálniuk, mert különben ki tudná, hogy vannak egyáltalán. És muszáj hatalmas összegeket forgatniuk és osztaniuk, mert a pénz beszél, a futballista csak rúg és fejel. És van annyi millió, hogy újra kiderüljön: a kutyaugatás nem hallik az égig.
Ugyan kit érdekel ma már, hogy a kupák lényege a továbbjutás és a kiesés, a tornát pedig a bajnokcsapatoknak írták ki?! Az UEFA 55 tagországot számlál, az illendőség és a logika azt diktálja, hogy 55 bajnok küzdjön a serlegért oda és vissza. És a kupagyőztesek sorozata (KEK) sem volt ördögtől való, hiszen azok játszottak ott, akik a kupát megnyerték. Ha rajtam áll, a Ligát meghagytam volna margarinnak, a házi süteménynek (nálam) nincs párja.
Egyébként a BL-nyolcaddöntő összetételét nézve (4-4 angol és spanyol, 3-3 német és olasz, 2 francia csapat) duplán kár volt a csoportos időhúzásért, hiszen azok az országok viríthatnak a tizenhat között, amelyeket az UEFA legszívesebben kijelölt volna rá.
Félek, nyitott kapukat döngetek.