A magyar bajnokot nem lehet úgy lekezelni, ahogy a Ferencvárossal tették

A Ludogorec–Ferencváros meccsre visszatekintő elemzésünkben három pontban gyűjtöttük össze azokat a kulcstényezőket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Fradi kettős győzelemmel jutott tovább a párharcból.

HIÁNYZÓ KULCSEMBER KONTRA TÖKÉLETES HELYZETKIHASZNÁLÁS

A visszavágómeccset megelőző elemzésünkben azt írtuk, a Ferencváros továbbjutásának egyik kulcsa, hogy az FTC ki tudja-e kapcsolni a játékból a hazaiak legveszélyesebb támadóját, Claudiu Keserüt, aki az előző idényben 49 tétmeccsen szerzett 24 góljával a Ludogorec legeredményesebb játékosa volt.

Nos, Keserü semlegesítését tulajdonképpen saját edzője, Sztojcso Sztoev oldotta meg azzal, hogy a Ferencváros elleni két mérkőzés egyikén sem vezényelte a kezdőbe. A 180 perc alatt mindössze egy félidőt kapott, a razgradi meccsen a szünetben állt be a román, de akkor már késő volt. Miközben a két BL-selejtező között végigjátszotta a Carszko Szelo elleni bajnokit, amelyet az ő két góljával 2–0-ra megnyert a Ludogorec. Az első találatot 11-esből szerezte Keserü, vagyis a Fradi ellen hátrányban érthetetlen kockázatot bevállaló, panenkázva rontó (Dibusz Dénes nagy bravúrral hárított) Jakub Swierczokkal ellentétben nem hibázott. (A bolgároknál uralkodó fejetlenséget jól mutatja, hogy nem is a lengyel volt a kijelölt rúgó, hanem a román Moti, ezért a csatárt meg is fogják büntetni.)

Hibázott a Ludogorec edzője, Sztoev is, aki mindkét találkozón Swierczokot állította a kezdőcsapatba centerposzton, és bár az első mérkőzésen lecsorgó labdából gólt lőtt a lengyel, 12 támadópárharcából hetet már Budapesten is elveszített Lasa Dvaliékkal szemben, a levegőben pedig hatból hatot, az előrefelé passzolt labdái közül pedig a nyolcból csak három volt pontos (38 százalék). Ezek után kezdett a visszavágón is, de már a szünetben lecserélték. A 15 hazai lövésből hat találta el a kaput. Mindent egybevéve pedig a két meccsen együttesen 28-szor próbálkoztak lövéssel a bolgárok, abból három gólt szereztek, de ebből az egyik öngól volt. Ezzel szemben a Fradi Bulgáriában hét lövésből háromszor találta el a kaput, és mind a háromból gólt született, erre a hatékonyságra nem volt válasza a hazaiaknak, hiába birtokolták 62 százalékban a labdát.

REBROV OLVASTA AZ ELSŐ MECCS TANULSÁGAIT, SZTOEV NEM

Swierczok csapatba állítása is csak azt támasztja alá, hogy Szerhij Rebrovval ellentétben Sztoev nem olvasta megfelelően a budapesti meccs tanulságait. A Fradi szakvezetője már múlt héten, rögtön a lefújás után arról beszélt, hogy azzal a 90 perccel még több információt kaptak az ellenfélről, még jobban fel tudnak készülni belőle. Ennek köszönhetően például többnyire sikerült megállítani a hazaiak legjobbját, a nagyon gyors és gólérzékeny Mavis Tchibotát, aki a két mérkőzésen ugyan így is három gólpasszt adott (egyet szögletből), de sokszor nem találta a társakat, hiába került hozzá a labda, sikerült lezárni a passzutakat körülötte, nagyon egyedül maradt.

Ehhez képest mit láthattunk bolgár oldalon? Azt, hogy a ferencvárosi tükörszélsők befelé irányuló játékára nem voltak felkészülve, miközben az első mérkőzésen is mindkét gólt abból kapták, hogy egyszer Tokmac Nguen, egyszer pedig Olekszandr Zubkov érkezett középen, üresen. A visszavágón pedig végignézték, ahogy Nguen a bal szélről befelé vezeti a labdát, majd öt (!) bolgár játékos gyűrűjében kapura lő. Az volt a Fradi harmadik találata, amivel végképp eldőlt a meccs, de már az is megmagyarázhatatlan volt, hogyan lőhetett kapura a második ferencvárosi gólnál Michal Skvarka az ötös széléről, amikor ott állt vele szemben a védő. Mindkét említett gól arról árulkodik, mintha fejben máshol jártak volna a bolgárok, nem hitték volna, hogy Nguen és Skvarka onnan képes gólt szerezni.

Az pedig, hogy Ihor Haratint a fejes góljánál annyira üresen hagyták, abszolút felkészületlenségről árulkodik. Az ukrán középpályás ugyanis a tavasszal kísértetiesen hasonló gólt szerzett a Vidi ellen: a hosszún érkezve fejelt a kapu ellentétes oldalába. Feltételezzük, a bolgárok nem is látták annak a meccsnek az összefoglalóját, miközben Szerhij Rebrov, már a bulgáriai visszavágó előtt nézett felvételeket a következő ellenfélről, a máltai FC Vallettáról, hogy képben legyen. Azon sem lepődnénk most már meg, ha Rebrov jobban ismerné a Ludogorecet is, mint a saját edzője, a csapatot március óta dirigáló Sztoev... (Persze az is igaz, hogy a Fradi is szögletből kapott gólt a visszavágón, de annál a helyzetnél Danilo Ihnatenko nem feledkezett meg az emberéről, mert ott állt Terziev mellett, csak éppen későn reagált, és a bolgár el tudott lépni mellőle.)

EZ MÁR NEM AZ A LUDOGOREC, ÉS NEM IS AZ A FRADI...

A fentiek mind azt az érzetet keltik, hogy a Ludogorec nem vette komolyan a Ferencvárost, ahogy tavaly a Vidit sem, márpedig a magyar bajnokkal büntetlenül ezt már nem teheti meg egy Ludogorec szintű csapat. Másrészt az is látszik, hogy ez már nem az a brazilok vezérelte Ludogorec, amely az elmúlt években az európai porondon is szép sikereket ért el. A szerdai kezdőcsapatban mindössze két brazil kapott helyet, a nyári új szerzeményekkel pedig egyelőre nem képes ugyanarra a színvonalú játékra a csapat, mint korábban.

Ugyanakkor most a Ferencvárosról is elmondhatjuk, ez nem az a csapat volt, mint amilyet az elmúlt években láttunk a nemzetközi kupameccseken zöld-fehérben, hanem egy nagyon szervezett, nagyon tudatos és rendkívül hatékony támadójátékot bemutató együttes, amely a következő fordulóban már esélyesként léphet pályára.

A meccs összefoglalója

BAJNOKOK LIGÁJA
SELEJTEZŐ, 1. FORDULÓ – A MAGYAR BAJNOK PROGRAMJA

1. MÉRKŐZÉS – JÚLIUS 10., SZERDA
Ferencváros–Ludogorec (bolgár) 2–1 (Nguen 6., Zubkov 65., ill. Swierczok 31.)
Budapest, Groupama Aréna, 18 115 néző. Vezette: Smulevics (izraeli)

VISSZAVÁGÓ – JÚLIUS 17., SZERDA
Ludogorec (bolgár)–Ferencváros (magyar) 2–3 (Terziev 24., Heister 69. – öngól, ill. Haratin 17., Skvarka 21., Nguen 48.)
Razgrad, Ludogorec Aréna, 8000 néző. Vezette: Rumsas (litván)
Továbbjutott: a Ferencváros, kettős győzelemmel, 5–3-as összesítéssel